K-Monitor Adatbázis

Az Orbán-bányáktól kezdve a kínaiakkal vasutat építő Mészáros-cégen át a Covidon megtollasodó haszonlesőkig még a járvány évében is mesés bérek és persze osztalékok születtek a kormánybarát cégeknél, ám nem jellemző, hogy egyszerű munkavállalóikat is jól megfizetik.

Nagy magyar kormánydelegáció utazott Üzbegisztánba, hogy együttműködésről tárgyaljanak, ekkor alapították meg az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központot. A brutális infláció, a járvány és egy elszabaduló élelmezési krízis miatt az üzbég kormánynak egyre égetőbb feladat, hogy javítsák valahogyan a mezőgazdaság teljesítményét, a magyar vezetők pedig azt remélik, hogy az itteni cégek kapnak majd jobb üzleti lehetőségeket a közép-ázsiai államban, ha most segítenek. Az eddigi tapasztalatok alapján mérget erre azért nem vennénk.

Jól ismert üzleti kalandor köre gazdagodhat azon, hogy Magyarország igencsak drágán vásárol kínai vakcinát. Újra feltűnt a lélegeztetőgép-botrány főszereplője is.

Akárkinek nem jut az állami-uniós támogatásokkal teleszórt magyarországi napenergia-bizniszből. A nagypályások közt ott vannak a kínaiak is, de a kormányzati hátszél – a hazai oligarchákon kívül – leginkább a törököknek kedvez. Finanszírozás van bőven, állami és uniós források, támogatott hitelek; a pénzért szinte csak le kell hajolni. A napenergia-piacon valamiféle fatális véletlen folytán épp a Fidesznek kedves üzletemberek és befektetők nyomulnak, a paksi erőművet leváltó két új blokkot pedig az orosz Roszatom építi. A kormány nem folytatott érdemi szakmai és társadalmi vitát a tervezett mixről, sőt a preferált forgatókönyv alapos indoklásával is adós.

Az olajügyek viharában edződött egykori finánc, idősebb Kovácsics Iván évtizedek óta állami hátszéllel mozgolódik a legfontosabb magyar-kínai közös ügyek környékén. Jelenlegi munkaadója a magyar kormány legfontosabb koronavírus-védelmi beszállítója lett: a CECZ koronavírus-védőeszközök beszerzésére kiírt, négy darab, 5,8 milliárd forintos összértékű közbeszerzési pályázatokon nyert március hónapban, ez a cég nyerte a legtöbb ilyen közbeszerzést Magyarországon. A korábban Pekingben tanult ifjabbik Kovácsics Iván előmenetele nehezen függetleníthető apja karriertörténetétől, ő az Innovációs és Technológiai Minisztériumban kezeli a kínai portfóliót.

Döbbenetesen rosszul költik néha az adófizetők pénzét. És nem csak olyan helyeken, mint Kína vagy akár Magyarország: őrült és értelmetlen német projektek is rákerültek a listánkra.

Orbán Viktor gyakran emlegeti kormányának jó kínai kapcsolatait, és az úgynevezett „Keleti nyitás” politikájának fontosságát. A Brüsszel-ellenes szabadságharc közepette az uniót is előszeretettel bosszantja azzal, hogy hangsúlyozza: olyan gazdag és hatalmas illiberális barátai vannak, mint Peking. Eközben azonban a számok nem azt mutatják, hogy Kína valóban Magyarország segítségére sietne egy pénzügyi zavarban. Az elmúlt években beígért hitelekből és óriási beruházásokból egyelőre nem lett semmi, és a Budapest-Belgrád vasútvonal magyar szakaszának felújítása sem indult meg. A Vsquare.org projektje keretében az Átlátszó annak járt utána, vajon miért nem érnek ide a Peking által ígért összegek, és eközben Orbán Viktor miért henceg továbbra is a szoros kínai-magyar barátsággal.

A letelepedési kötvényekkel több ezer külföldi vásárolhatott magának szabad utat Magyarországra és az EU-ba. Ezek között volt több száz tehetős kínai család, akik megjelentek a magyar ingatlanpiacon, az ő kiszolgálásukra, segítségükre pedig több cég is létre jött Budapest kínai negyedében. Egy ilyen cégnél jártunk, hogy megnézzük, hogyan nézett ki a kötvénybiznisz az érkezési oldalon.

Ahogy arról többször, több helyen, több szempontból körbejárva beszámoltunk: belevágunk Magyarország várhatóan messze legdrágább vasútépítésébe, a Budapest–Kelebia-vonal kétvágányúsításába és felújításába 750 milliárd forintért. Az egész gigaprojekttel persze több probléma is akadt már az elejétől fogva, például, hogy a két város között egyetlen nagyvárost se érint a felújítás, ráadásul érthetetlenül drágán akarjuk megépíteni, pedig még csak egy árva folyó vagy domb sincs a környéken, de még az a cél sem nagyon áll, hogy miután a kínai Cosco cég megszerezte a pireuszi kikötőt, a mi vasútfelújításunknak is köszönhetően Pireuszból gyorsabban jussanak el az áruk Kelet-Közép-Európába, hiszen maga a cég mondta, hogy nagyjából mindegy nekik. Varga Mihály még bedobott egy mentést: azért kell, hogy megvámolhassuk a kínaiakat.

Úgy tűnik, Magyarország a négyes metró után újra talált magának egy tök értelmetlen és látszólag átgondolatlan infrastrukturális beruházást a közlekedésben, amire elverhet egy csomó pénzt. A Budapest–Belgrád-vasútvonal magyarországi szakaszának kínai hitelből való felújítására nehéz racionális érveket találni. A kormány szerint azonban vannak ilyenek: a hivatalos szlogen szerint ez a beruházás hozza majd el a kínai gazdasági Kánaánt. Más vélemények szerint politikai gesztustételről van szó, Brüsszelben pedig nem értik a dolgot, és balhé lehet belőle. De az is megeshet, hogy ez is csak az oligarchafinanszírozásról szól. Összeszedtük a lehetséges magyarázatokat.