K-Monitor Adatbázis

A határon túli magyar közösségeket rengeteg, évről évre növekvő mennyiségű magyar közpénz célozza 2010 óta. Az összegek jelentős része valós és fontos feladatokat végző szervezetek költségvetését gyarapítja, ugyanakkor az egész rendszer elválaszthatatlan a helyi fideszes klientúraépítéstől. Mindezt a pénzosztás átláthatatlansága, a költségek állandó sokszorozódása és a támogatások odaítélésének különös módjai támogatják, a dolog pedig már a szlovák kormány szemét is csípi. Cikksorozatunkban a dél-szlovákiai magyar közpénzek egy nagyobb szeletét – lévén a teljes kép feltárása a transzparencia hiánya miatt esélytelen – és a pénzmozgás politikai következményeit mutatjuk be.

A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Az ő története következik.

A legtöbbet a szocialisták kérdezték a kormányt, amely főleg a Miniszterelnökséget vezető minisztert küldte a pergőtűzbe.

A miniszterelnök ezért nem is tartja furcsának, hogy a külügyi tárca a Quaestor csődje előtt hozzájutott a pénzéhez.

A fővárosi fürdőkbe kedvezményesen járó külügyeseknek van a legjobb dolguk a minisztériumi alkalmazottak közül, és nem is csak az olcsóbb Gellért- vagy Széchenyi-belépő miatt. A Vidékfejlesztési Minisztériumban és az Emmiben ruhapénzen kívül nem jár más, a Belügyminisztérium odafigyel a fogsorokra is, a Miniszterelnökség spórolni kezdett. Feltérképeztük a tárcák béren felüli juttatásait, kedvezményeit.

Schmitt Pál életében nem gyakran történt olyan, hogy megvált volna egy tisztségtől, hacsak a karrierje építése érdekében nem volt muszáj. Akkor sem könnyen.