K-Monitor Adatbázis

Azt, hogy a 100 százalékban Fidesz-kontroll alá került megyei lapok honlapjai egységes képet mutatnak, az olvasóközönség jelentős részben egy mohácsi illetőségű újságírónak, a szakmában évtizedes tapasztalattal bíró Pauska Zsoltnak köszönheti.

A kormányközeli médiafelvásárlások sorához van köze a bankjának, az MKB-nek. Jutott a hitelekből a hozzá és üzlettársaihoz köthető vállalkozásoknak is.

2010 óta nyolc nagy nemzetközi médiavállalat és befektetőcsoport adta el magyarországi érdekeltségeit többnyire kormányközeli oligarcháknak és üzletembereknek. A nem alaptalan – mondjuk úgy – ellenzéki, antikapitalista felhangú olvasat szerint az „erkölcstelen” tőke „aprópénzért” elárulta a magyarországi nyilvánosságot, odadobta azt a „fasizmusnak”. Egy másik – szerintem szintén érvényes – nézőpont szerint pedig számolgattak és akár jelentős veszteséget termelő, akár nagyon is jövedelmező helyzetekben is azt mondták: “ha a magyar választóknak ennyit ér a liberális demokrácia intézménye, hogy négyévente ilyen kormányt választanak maguknak, akkor miért érezzünk nagyobb felelősséget iránta, mint a magyarok maguk?” Csakhogy soha nem is érezték felelősnek érte magukat.

A 2016-os kormánypárti médiafoglalás egyik stratégiai célja az addig viszonylag független megyei szerkesztőségek domesztikálása volt. Vas András az egyik legszínvonalasabb megyei lap, a Somogyi Hírlap, illetve a Sonline.hu szerkesztőségének tagjaként élte át a Mészáros-garnitúra érkezését.

Mióta plurális média működik Magyarországon, minden kormány elemi kötelességének érezte, hogy maga alá gyűrje, felvásárolja, vagy ha ez nem ment, minden rendelkezésre álló eszközével nyomassza a politikai sajtó egy részét, és a benne dolgozó újságírókat. A miniszterelnök hirtelen szócsövek és támogatók nélkül találta magát, úgyhogy gyorsan magas sebességbe kapcsolta a médiagépezetet.

Lassan befejeződik a nem-kormánypárti média felvásárlása, miközben másfél év alatt szinte a semmiből felépült az új, Simicska-cégek nélküli orbánista médiaportfólió. Az 1 milliósra mért elérésű Origo mellett a TV2, az új bulvár-portfólió, az ugyancsak egymillió olvasót elérő vidéki laphálózat és a szépen hálózatosodó rádióadók sosem látott, politikailag homogén tulajdonosi struktúrájú médiabirodalommá állnak össze. Az akvizíciók és a működtetés költségeit részben a magyar költségvetésből átcsatornázott pénzek, részben a tulajdonos stróman-oligarcháknak juttatott uniós finanszírozású projektek haszna fedezi.

Reklámügynöki tevékenységet végez majd a Printimus Kft., amelyet a napokban hozott létre a Mediaworks kiadó új tulajdonosa, a Mészáros Lőrinchez kötődő Opimus Press Zrt.

Korábban sem sajnálta a pénzt a kormány a menekült- és migránsellenes hangulatkeltésre, de a kvótanépszavazás közeledtével még magasabb fokozatba kapcsolták a propagandavonatot. Augusztusban nettó 1,7 milliárd ment el ilyen hirdetésekre, és szokás szerint kormányközeli cégek kaszáltak. A TV2, a KOD Media, a Mediaworks és a Habony-birodalom mellett augusztusban a Garancsi István érdekeltségébe tartozó ESMA is jól járt, nettó 172 millió forintot kapott a villanyoszlopokra kihelyezett hatezer reklámtábláért.

Látványos kormányközeli fölény alakult ki mostanra a vidéki lapok piacán, és a bevásárlás a médiapiaci találgatások szerint tovább folytatódik. A nyomtatott sajtó hanyatlásával kénytelen versenyezni a terjeszkedés: az elvesztett példányszámok után maradt lyukat az újabb szerzemények éppen csak betömik. A példányszámok csökkenése ellenére azért nem érdemes alábecsülni a vidéki lapok erejét, sőt. A saját terepükön jóval erősebbek a legerősebb országos lapnál is.

A tények egyértelműen cáfolják a kormány meséjét, de nekik már az is elég, ha el tudják bizonytalanítani az embereket, és megalázhatják az újságírókat.