K-Monitor Adatbázis

Lassan befejeződik a nem-kormánypárti média felvásárlása, miközben másfél év alatt szinte a semmiből felépült az új, Simicska-cégek nélküli orbánista médiaportfólió. Az 1 milliósra mért elérésű Origo mellett a TV2, az új bulvár-portfólió, az ugyancsak egymillió olvasót elérő vidéki laphálózat és a szépen hálózatosodó rádióadók sosem látott, politikailag homogén tulajdonosi struktúrájú médiabirodalommá állnak össze. Az akvizíciók és a működtetés költségeit részben a magyar költségvetésből átcsatornázott pénzek, részben a tulajdonos stróman-oligarcháknak juttatott uniós finanszírozású projektek haszna fedezi.

Összeszedtünk néhány olyan kormányzati intézkedést, amelyek következtében Magyarországon ma egyre kevesebb a független médiaműhely, és ami miatt ma jóval nehezebb az újságírók munkavégzése, mint egy nyugati demokráciában, vagy mint a rendszerváltás óta bármikor.

Az elmúlt néhány évben látványossá vált a jobboldali építkezés a médiapiacon, ami jócskán át is rendezte a korábban beállt egyensúlyi állapotot. Újságokat, tévéket, rádiókat vásároltak fel és adtak el, teljesen új lapokat alapítottak kormányközeli oligarchák, amelyek nagy része egyelőre az állami hirdetések köldökzsinórján csüng. Közben a médiamágnásként is jelentős Simicska Lajos pálfordulása is borzolta a kedélyeket, amit mindkét oldal megsínylett a maga módján. Médiapiaci körképünkből – aminek külön aktualitást ad, hogy az ingyenes terjesztésű Metropol épp ma jelent meg utoljára – kirajzolódik, hogy a negyedik hatalmi ágba beszállni alig néhány befektetőnek éri meg pusztán üzleti céllal, közpénzből viszont bőséges forrást biztosítanak a jóbarátoknak.