K-Monitor Adatbázis

Dmitrij Firtas egykori ukrán gázkirálynak állítólag fogalma sem volt arról, hogy ki köthette össze a gázbizniszben ellene fordult Góczi Istvánt a moszkvai döntéshozókkal. Erre a Góczi múltjában mutatozó érdekes folt lehet a magyarázat: a férfi anno orosz hátterű, átláthatatlan olajos érdekkörökkel dolgozott.

„Az a kérdés pedig, hogy vettem-e át pénzt Magiljevicstől vagy bármely, Magiljevics képviseletében eljáró személytől, önmagában is sértő” – ezt válaszolta kedden Pintér Sándor belügyminiszter Hadházy Ákos és Szél Bernadett LMP-s képviselők kérdéseire, amelyek Dietmar Clodo nagy vihart kavart állításaival szembesítették. Mi eközben tovább fejtegettük a szálakat, és arra jutottunk, Szemjon Mogiljevicset és csapatát gyakorlatilag védelmébe vette a magyar állam a kilencvenes években. Bónuszként eddig nem publikált kapcsolati szálra bukkantunk Pintér és Clodo között is.

Jürgen Roth német író régóta, számos könyben foglalkozik a szervezett bűnözés és a politika kapcsolatával, teszi mindezt különös figyelemmel Kelet-Európára. A “Schmutzige Demokratie” (Piszkos Demokrácia) címmel németül tavaly megjelent, Magyarországon is rendelhető új könyvében tekintélyuralmi rendszereket és a bennük burjánzó korrupciót mutatja be. Egy markáns példája erre Magyarország: a könyv 77-92. oldalán Dietmar Clodo egykori „bombagyáros”, Pintér Sándor örökös belügyminiszter, és Szemjon Mogiljevics orosz maffiafőnök az 1990-es években kialakult kapcsolatát veszi górcső alá. A könyvfejezetet az Átlátszó fordításában, a szerző engedélyével teljes egészében közöljük, az eredeti szövegen az érintettel egyeztetve annyit változtatva, hogy az egyik Roth által megnevezett nyomozóhatósági forrásnak a magyar változatban csak a monogramját használjuk.

Középszerű intellektus, érdektelen személyiség, de van egy specialitása, amit Révai József óta ő tud a legjobban: pártlapot készíteni – ilyen arc rajzolódik ki Liszkay Gábor portréjából.

Ferencsik Attila egykori katonájának, M. Tamásnak a felolvasott vallomásából kirajzolódott, hogy az Energol Rt. és a köré csoportosuló emberek a 90-es években gyakorlatilag hadban állónak tekintették magukat a konkurens alvilági bandákkal. A férfi úgy vallott, hogy a mai napig fél ezektől az emberektől, akik szerinte komolyabb bűncselekményeket is elkövettek, mint amikben ő személyesen részt vett.

A vallomása utáni fenyegetések hatására Boros Tamás hosszabb ideig külföldön bujkált. A vele ekkor készült interjút leadta a televízió. A férfi ezután hazatért. 1998. július 2-án Boross jogi képviselőjével együtt a Budapest belvárosában lévő Aranykéz utcában egy 126-os Polski Fiatba rejtett - Budapesten addig és máig felrobbantott legnagyobb erejű - pokolgép áldozata lett. A robbantás következtében járókelők is meghaltak; az akció nyilvánvaló demonstráció volt: így jár, aki fecseg. E leszámolás után hosszabb csönd következett.

Az alvilági háborúra két évtizeddel később a polgárok már csak úgy emlékeznek, mint robbantások sorozatára. Meglehet, utóbb már Dietmar Clodo sem jut eszükbe, aki „bombagyárosként" vonul be a hazai kriminalisztika történetébe. Az eseményekben játszott szerepe máig tisztázatlan.

Az 1990 és 1994 között lebonyolított privatizációs tranzakciók nemhogy csatornát, hanem a mai napig sűrű forgalmat lebonyolító, széles kommunikációs sugárutat teremtettek az MDF-es politikusok és a KISZ egykori vezetői között. Ez idő tájt közhelyszámba ment, hogy az ÁVÜ irodáinak ajtaján kifüggesztett névtáblákat nézegetve a látogató azt hihette, hogy a KISZ vagy az MSZMP központjában jár. Az MDF politikusai és klienseik alkotta igazgatóság döntései nyomán részben az egykori KISZ-es Csepi Lajos ügyvezető igazgató operatív irányításával óriási értékű vagyontárgyak kerültek állami tulajdonból bagóért magánkézbe.