K-Monitor Adatbázis

Durván nyolcadannyiból építettek óriás ugrótornyot az oroszok a két évvel ezelőtti vizes világbajnokságra, mint amennyibe ugyanez Budapesten kerül. Míg itthon mindent egybevéve több mint 3,1 milliárd forintot költenek a létesítményre, addig Kazanyban ezt megoldották 92 millió rubelből, azaz jelenlegi árfolyamon 411 millió forintból. Az a torony ráadásul jóval tovább állt, mint a Batthyány téri fog, hiszen az orosz város még 2014-ben húzta fel az építményt egy akkori versenyre, és ezt tartották meg az egy esztendővel későbbi vb-re is. Ha a nyolcszoros árkülönbség nem lenne elég megdöbbentő, még ennél is lehet sokkal olcsóbban ilyen létesítményeket építeni: tavaly ugyanis szintén Oroszországban mindössze hárommillió rubelből (13 millió forintból) alakítottak ki versenyhelyszínt.

Az eddiginél is komolyabb nyomás nehezedhet a Fifára, miután nyilvánosságra került a Garcia-jelentésként ismert összefoglaló, ami azt tárta fel, hogy milyen folyamatok előzték meg, mielőtt a Fifa Oroszországnak, illetve Katarnak adta a 2018-as, illetve 2022-es világbajnokság rendezési jogát.

A múlt heti közgyűlésről szóló hírekből nem derült ki sok részlet az olimpiai pályázatért felelős cég végelszámolásával kapcsolatban. A kicsit késve közzétett előterjesztés azonban annál több érdekességet tartalmaz.

Hűtlen kezelés gyanújával tesz feljelentést ismeretlen tettes ellen az LMP társelnöke: Szél Bernadett a parlamentben hétfőn napirend előtt felszólalásában jelentette be, hogy hatósági eljárást indítana, amiért a Németh Szilárd saját lakcímére nemrég bejelentett alapítvány 2 milliárd forint közpénzt kap és vesz át alapítványi tulajdonba egy csepeli birkózóiskola létrehozására – méghozzá éppen a Németh Szilárd által elnökölt Magyar Birkózó Szövetségtől.

Hol vannak már a régi korrupciós technikák, amikor a gazdaság szereplői még egymásra licitálva próbálták megkenni a politikusokat és a köztisztviselőket? Mára a korrupció átgondolt, szervezett, rendszerszintű lett, egyúttal az állam által tervezett és vezérelt központi vagyonújraosztás szolgálatába állították, a tranzakciókat törvényhozói segítséggel legalizálták. Az így létrejött, a Fidesz által dominált magyar modellt a szakirodalom kapcsolati gazdaságnak nevezi. Jellegzetes alakja a stróman, akit a gazdasági korrupciót kezdeményező és kezelő politika mozgat. A stróman legdrágább kincse a hallgatni tudás – még sosem láttunk strómant, aki elárulta volna megbízóját.

Összesen ötmilliárd forintért népszerűsíthetik a júliusi budapesti vizes világbajnokságot a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel baráti kapcsolatot ápoló Kuna Tibor cégei. Az már februárban eldőlt, hogy az üzletember Young and Partners Kft. nevű vállalata szervezheti a vb kommunikációjához kapcsolódó rendezvényeket összesen kétmilliárdért, a múlt héten pedig az is kiderült, hogy az általános kommunikációra szánt pénz is a Fidesz-közeli vállalkozónál landolhat.

A kormány a vizes világbajnokság (vb) megrendezését is szétlopja – ezt a következtetést vonta le a Lehet Más a Politika (LMP) abból, hogy a vb költségvetése jelenleg már sokszorosa az eredetileg emlegetettnek, és napról napra jelennek meg az újabb kiadási tételek. A párt szerint ha az esemény drágulása olyan ütemben folytatódik, mint amit az elmúlt időszakban tapasztalhattunk, akkor a végső számla a 150 milliárdot is elérheti. Az LMP ezért parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte a projekt szakmai és pénzügyi kivizsgálására. Úgy vélik: ha a fideszes képviselők megakadályozzák a kivizsgálást az igazságügyi bizottságban, az egyértelműen bizonyítja cinkosságukat.

Elképesztő választ adott az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a Transparency International Magyarország (TI) taotámogatások (társaságiadó-felajánlások) elköltésének ellenőrzését firtató kérdéseire. A szaktárca az ügyek jelentős részében ledobja magáról a felelősséget, a TI által nevesített esetekről – amelyek közül többet szinte biztosan csak a kérdések beérkezése után vettek elő – pedig azt állítják: eleget tettek kötelezettségeiknek.

A tao-programként ismert támogatási rendszer alapvetően egy jó elképzelés lett volna mondjuk Svédországban, Magyarországon azonban az erőltetett fejlesztés ára a rendszerszintű gazemberség. Tévedés ne essék, a magyar futballnak igenis szüksége volt arra, hogy jelentős forrásokat kapjon az infrastruktúra fejlesztésére, az utánpótlással foglalkozó szakemberek megfizetésére, és úgy általában a feltételek javítására. Csakhogy az a mód, ahogy egyetlen kormányzati döntéssel sosem látott mennyiségű pénzt zúdítottak a fociba, lényegében minden ellenőrzés nélkül, többet ártott, mint használt.