K-Monitor Adatbázis

Külföldről kért adatokat a rendőrség a Bige László egyik cégéhez köthető büntetőügyben – tudta meg a Magyar Nemzet. A Bige Holding Kft.-t érintő eljárásban a Nemzeti Nyomozó Iroda veszélyes hulladékra elkövetett hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt folytat nyomozást. A bűnügynek jelenleg öt gyanúsítottja van, ám a műtrágyakirály egyelőre nincs köztük.

Az alábbiakban három dolgot bizonyítunk. Egyfelől, hogy a Tiborcz István „zsebeként” azonosított Hornung Áronhoz majd’ 55 milliárd forintnyi osztalékjövedelem folyt be az elmúlt években – nemcsak a topmilliárdos Jellinek Dániel, hanem Balázs Attila térkő- és kavicskirály környékéről is. Másrészt, hogy ezzel a forrással együtt már legalább 427 milliárd állami vagy baráti pénz mozdult meg Magyarországon a Tiborcz-kör üzleti előmenetele érdekében. Igazoljuk továbbá, hogy a miniszterelnök veje és csapata – a cikkünk előző részében bemutatott 36 luxusingatlan-projekt mellé – ágazatokon átívelő vállalatbirodalmat épített (benne pénzpiaci, szállítmányozási, vasbetongyártó, napelemparkos, hulladékgazdálkodási, informatikai, szépségipari érdekeltségekkel).

Nyoma sincs a beígért modern akku-újrahasznosító technológiának a magyar üzemet tervező szlovén cég által beadott dokumentációban.

Megbízhatóan égeti a közpénzt az állami Élelmiszermentő Központ Nonprofit Kft., amelynek célja, hogy a kereskedelmi szektorban csökkentse, illetve megelőzze az élelmiszer-hulladék keletkezését. Most nettó 1,8 milliárdot költenek az informatikai rendszerük üzemeltetésére, amit nettó 2,2 milliárdért építettek ki. A cég ennek ellenére tavaly egy kilogramm élelmiszert sem gyűjtött be, a feladatellátáshoz szükséges logisztikai hálózatra pedig még csak most írtak ki közbeszerzést.

Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, hogy mik a tapasztalataik a júliusban indult hulladékkoncessziós rendszerrel kapcsolatban. Beszéltünk néhány elégedett céggel, de a többség igen kritikus. A VOSZ főtitkára szerint sorra zárnak be a kis MÉH-telepek.

A korábbi cégek egy jelentős része nem írt alá a Mol hulladékos társaságánál, a MOHU-nál. Azért nem szerződtek le, mert a MOHU ötféle kötbért követelhet, cserébe viszont nem garantál semmit. Azt sem, hogy lesz elég munka, illetve megéri velük dolgozni. A MOHU egyébként is csak többkörös tárgyalás után szerződik, amelynek része az „árlejtés”, amikor negatív liciten kell a korábbi áraik alá menniük a hulladékpiacon továbbra is dolgozni akaró cégeknek.

A Mol nyerte meg 35 évre a hazai hulladékgazdálkodásra kiírt koncessziós pályázatot, amely júliusban indult el. A Mol és a magyar állam viszont – üzleti titokra hivatkozva – nem akarta nyilvánosságra hozni az általuk szentesített megállapodás mellékleteit. Pedig ebből derülhet ki, mekkora üzletről van szó, és milyen feltételekben állapodtak meg.

Egyre több jel mutat abba a irányba, hogy nem sikerült túl acélosra a Mol vezetésével indult új hulladékkoncessziós rendszer. Világi Oszkár, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese azt mondta, hogy a cél a versenyképes hulladékgazdálkodás, amely „elsősorban alapanyagként tekint a hulladékra”. Most mégis már feldolgozott, újrahasznosított alapanyag kidobására utasította egy e-mailben a MOHU a partnereit.

Bár az Európai Bizottság is vizsgálja a CATL debreceni akkugyárának hatását a vízbázisra, a magyar kormány keresztülviszi akaratát a következmények alapos felmérése nélkül.

Hiába indult el júliusban a Mol vezetésével az új, koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer az országban, sokan még kivárnak. A Mol hulladékos cégével szerződő fémtelepek negyede csak hat hónapra írt alá. Abban bíznak, hogy az induló jogi eljárások hatására kivesznek bizonyos anyagáramokat a hulladékkoncesszió hatálya alól. A peres ügyek és a hatósági vizsgálatok még a 35 éves koncesszió érvénytelenségét is kimondhatják.