K-Monitor Adatbázis

Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, mik a tapasztalataik a júliusban elindult hulladékkoncessziós rendszerről. Szerintük hibás szemlélet, hogy a Mol koncessziós cége csak a nagy és a közepes cégekre koncentrált, a kicsikkel nem törődtek. „Ezek a kis cégek és az általuk gyűjtött anyagok nagyon hiányoznak” – mondta egy szakértő. Az informatikai rendszer az utolsó pillanatban készült el, emiatt is akadozik az anyagáramlás, a hulladékhasznosítók egy része nem kap utánpótlást.

Júniusban több mint kétezer roncsautót adtak le a bontókban, júliusban, amikor a Mol átvette a hazai hulladékpiacot, már csak 535-öt. A koncesszió eddigi szűk öt hónapja a rendszerszintű problémákról szólt, de egy, a Mol üzletpolitikájára rálátó forrásunk szerint a koncessziós társaságnak sincs egyszerű dolga.

Furcsa rendszerben indul el januártól az italosdobozok kötelező visszaváltása. A műanyag ásványvizes palackokért is ötven forint jár, de ehhez sértetlen állapotban kell bedobni az automatába. Már ahol lesz ilyen. Olyan jogszabály született, hogy a palackok begyűjtője, a Mol hulladékkoncessziós cége ne abban legyen érdekelt, hogy minél többen váltsák vissza az üvegeket, és csökkenjen a környezetszennyezés, épp ellenkezőleg. Minden egyes vissza nem váltott palack után bruttó ötven forinttal gazdagodik a cég.

Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, hogy mik a tapasztalataik a júliusban indult hulladékkoncessziós rendszerrel kapcsolatban. Beszéltünk néhány elégedett céggel, de a többség igen kritikus. A VOSZ főtitkára szerint sorra zárnak be a kis MÉH-telepek.

A korábbi cégek egy jelentős része nem írt alá a Mol hulladékos társaságánál, a MOHU-nál. Azért nem szerződtek le, mert a MOHU ötféle kötbért követelhet, cserébe viszont nem garantál semmit. Azt sem, hogy lesz elég munka, illetve megéri velük dolgozni. A MOHU egyébként is csak többkörös tárgyalás után szerződik, amelynek része az „árlejtés”, amikor negatív liciten kell a korábbi áraik alá menniük a hulladékpiacon továbbra is dolgozni akaró cégeknek.

A Mol nyerte meg 35 évre a hazai hulladékgazdálkodásra kiírt koncessziós pályázatot, amely júliusban indult el. A Mol és a magyar állam viszont – üzleti titokra hivatkozva – nem akarta nyilvánosságra hozni az általuk szentesített megállapodás mellékleteit. Pedig ebből derülhet ki, mekkora üzletről van szó, és milyen feltételekben állapodtak meg.

Egyre több jel mutat abba a irányba, hogy nem sikerült túl acélosra a Mol vezetésével indult új hulladékkoncessziós rendszer. Világi Oszkár, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese azt mondta, hogy a cél a versenyképes hulladékgazdálkodás, amely „elsősorban alapanyagként tekint a hulladékra”. Most mégis már feldolgozott, újrahasznosított alapanyag kidobására utasította egy e-mailben a MOHU a partnereit.

Bár az Európai Bizottság is vizsgálja a CATL debreceni akkugyárának hatását a vízbázisra, a magyar kormány keresztülviszi akaratát a következmények alapos felmérése nélkül.

Hiába indult el júliusban a Mol vezetésével az új, koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer az országban, sokan még kivárnak. A Mol hulladékos cégével szerződő fémtelepek negyede csak hat hónapra írt alá. Abban bíznak, hogy az induló jogi eljárások hatására kivesznek bizonyos anyagáramokat a hulladékkoncesszió hatálya alól. A peres ügyek és a hatósági vizsgálatok még a 35 éves koncesszió érvénytelenségét is kimondhatják.

Július 1-jén elindult a hulladékkoncesszió a Mol, pontosabban leánycége, a MOHU irányításával. A Mol monopolhelyzetbe került, és azt várja el a piaci szereplőktől, hogy a saját eszközeikkel, saját tudásukkal és a saját embereikkel ugyanazt a munkát végezzék el, mint korábban, de a nyereség mostantól az olajtársaságot illeti. Sokan még azt sem tudják, megéri-e az új rendszerben – bérmunkásként – dolgozni. Szlávik Mónikával, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnökével beszélgettünk egy korábbi podcastban. A cikk a beszélgetés szerkesztett leirata.