Módosítja a kormány a nemzetbiztonsági törvényt. Újságírót, képviselőt és egyházi személyt a jövőben csak úgy lehet lehallgatni a törvény tervezete szerint, ha ezt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jóváhagyja. A NAIH ellenőrizhetné a külső engedélyhez kötött adatgyűjtés jogszerűségét is. Magától ez nem jutott volna eszébe a kormánynak, egy elbukott per kellett ennek a kikényszerítésére.
Július 17-től a magyar titkosszolgálatok gyakorlatilag bármilyen digitális kommunikációt megfigyelhetnek. Széles az együttműködésre kötelezettek köre; függetlenül attól, hogy magyarországi vagy külföldi-e a szolgáltató. A legtöbb ingyenes és fizetős, webes vagy mobilalapú, hang- vagy videóalapú kommunikáció, email, chat és közösségi média érintett. A törvényi indokolás szerint a cél az, hogy a magyar titkosszolgálatok a megváltozott kommunikációs szokások korában is mindent láthassanak – természetesen a vélt vagy valós magyarországi terrorveszély ürügyén. Az új rendelkezések azonban nemzetközi összehasonlításban is erősen jogkorlátozók, számos visszaélésre adnak lehetőséget azoknak a magyar titkosszolgálatoknak, amelyeknek éppen az érintett megfigyelési gyakorlatát nemrég az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértőnek találta. Ráadásul az új megfigyelési szabályok gyakorlati haszna és alkalmazhatósága erősen kérdéses.
A biztonsági és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva az új közbeszerzési törvény is lehetőséget ad a közbeszerzés alóli mentességre. Az ilyen eljárásokra vonatkozó kormányrendeletet tavaly novemberben még hatályon kívül helyezte a kormány az Európai Bizottság éles kritikái miatt.
A teljes magyar lakosság arcképének nyilvántartását és profilozását tervezi a kormány – ez derül ki a Belügyminisztérium törvénytervezetéből. Az adatbázis a hivatalos igazolványképekből épülne és gyakorlatilag bármelyik állami szerv hozzáférhetne, amelynek csak egy csepp rendészeti jogosítványa van.
