K-Monitor Adatbázis

Kaya Ibrahim és Josip Tot egy németországi török, illetve németországi horvát személy, akiknek több, tetemes köztartozást felhalmozó Fidesz-közeli (magyarországi) céget adtak el 1995-ben, illetve 1997-ben, vélhetően szándékos adócsalási célzattal. Az általuk felvásárolt cégek arra hivatkozva, hogy semmi közük a korábbi ügyletekhez, adósságaikat nem fizették meg, több százmilliós köztartozást tüntetve így el.

1995. július 25-én Schlecht Csaba összesen 13, Fideszhez köthető céget adott el egy Kaya Ibrahim nevű németországi török személynek, vélhetően a cégek jelentős, összesen mintegy 300 milliós köztartozás megfizetésének kikerülése céljából. Ezek a cégek ekkor mind Schlecht tulajdonában álltak, de többségében egy héttel korábban vásárolta őket. Simicska Lajostól (aki ekkoriban még a Fidesz gazdasági igazgatója volt), Kövér Szilárdtól (Kövér László testvérétől), illetve Varga Tamás Fidesz-közeli vállalkozóktól. Az így „fantomizált” cégek valóban nem fizettek ki egy fillért sem az államnak tartozásaikból.

Schlecht 1997. szeptember 17-én ismét több, összesen három Fidesz-közeli céget adott el, ismét egy németországi személynek, ezúttal a horvát állampolgárságú Josip Totnak. Ezek a cégek szintén komoly köztartozást halmoztak fel és a „fantomizáció” után szintén fizetés nélkül tűntek el. A két, egymással összefüggő ügy 1998 augusztusában kapott országos ismeretséget, amikor Rádi Antónia erről írt cikke megjelent a Népszabadság hasábjain. Az októberben indult nyomozást a rendőrség 2001. szeptember 11-én zárta le vádemelési javaslat nélkül.

2003-ban a rendőrség újra elővette az ügyet, amikor az ügy egyik mellékszereplője, Weisz József – mivel a bűncselekmény elévült – megtörte a hallgatást és több sajtóterméknek elismerte, hogy ő továbbította Kaya Ibrahim és Josip Tot útlevelének másolatát Tasnádi Zsolt vállalkozónak, aki egyes sajtóhírek szerint Orbán Viktor pénzügyi tanácsadója volt. Weisz a cégek fantomizálásáról további részleteket is feltárt. Ekkor Kaya Ibrahim is tévéinterjút adott Juszt Lászlónak, amiben elismerte, hogy egyszer önszántából vett egy céget Weisztől, ami ugyanolyan sorsra jutott, mint az 1995. július 25-én vásároltak, de állítása szerint az utóbbiakra csak ráhamisították az aláírását. Az érintettek szerint az Ibrahim által elismert ügyletben, a Weisztől korábban vett cég papírjain található tőle származó aláírás valóban láthatóan különbözik a Schlecht által lebonyolított ügyleteken szereplőktől. Minden valószínűség szerint Kaya Ibrahim 1995-ben azon az adott napon nem is tartózkodott Magyarországon (ennek ugyanis az akkor még érvényben lévő vízumkényszer miatt nyoma lenne) de a vádemelés végül ismételten elmaradt.

forrás: Wikipedia

2015. március 10-én a Nemzeti Bank részlegesen felfüggesztette a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. tevékenységi engedélyét, mivel a gyanú szerint a cég 150 milliárd forintnyi fiktív kötvényt bocsáthatott ki. A Nemzeti Nyomozó Iroda csalás gyanújával ismeretlen tettes ellen indított nyomozást az ügyben, Tarsoly Csabát, a Quaestor cégek tulajdonosát csak két és fél hét elteltével vették őrizetbe gyanúsítottként. A Quaestor-per 2016 nyarán kezdődött: az ügyészség több, mint ötezer rendbeli csalást és sikkasztást rótt fel Tarsoly Csaba és társai terhére. A per azóta is tart – a vádhoz szükséges megfelelő szakértői vélemény ugyanis továbbra is hiányzik.

Több minisztérium, köztük a Külgazdasági és Külügyminisztérium is befektetett korábban a Quaestornál. A KKM mintegy 72 milliárd forint értékű befektetését az ügyészség szabálytalannak ítélte. Emellett a Külügyminisztérium által létrehozott Magyar Nemzeti Kereskedőház is milliárdokat bízott a brókercégre, majd egy nappal a botrány kirobbanása előtt mentette ki a tőkéjét a Quaestortól. Ez többekben bennfentes információval való visszaélés gyanúját keltette, a kormány ezzel szemben cáfolta, hogy bennfentes információik lettek volna – állításuk szerint miniszterelnöki utasításra vették ki a pénzt a Quaestortól. Orbán Viktor elismerte: ő rendelte el, hogy a minisztériumok ürítsék ki brókercégeknél vezetett számláikat, ugyanis a Buda-Cash bedőlése után úgy látta, hogy a “dominóhatással fenyegetett időszakban egyetlen forintnyi közpénzt sem szabad tartani” brókercégeknél.

Az ügynek több, mint 30 ezer károsultja van, összesen mintegy 200 milliárd forintos kárral. Bár az állam a botrány kirobbanásakor széleskörű kártalanítást ígért ez azóta is csak részlegesen valósult meg. Az egykori Quaestor-ingatlanvagyonból ugyanakkor több vagyonelem töredékáron Tiborcz István-közeli kör tulajdonába került: így például a győri ETO-javakat (stadion, pláza és hotel) 8,2 milliárd helyett 820 millióért szerezte meg Paár Attila, a West Hungária Bau tulajdonosa, Tiborcz egykori üzlettársa. Itt említhetjük a mátrai Lifestyle Hotelt is, ami 2018-ban a Quaestor leányvállalatától Mészáros Lőrinc érdekeltségeihez került, majd a BDPST Grouphoz vándorolt át – mindeközben, bár több száz milliós állami támogatást kapott felújításra, egykori Quaestor-vagyonelemként továbbra is bűnügyi zár alatt van.