Egy 2014-es kormányrendeletre hivatkozott a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, amikor arról kérdeztük, mi alapján döntöttek arról, hogy mely településen osztják ki az uniós milliárdokból vásárolt élelmiszercsomagokat. A közadatigénylésben megkapott táblázatok szerint a hivatkozott járásokban pont a szegényebb településekre nem jutott csomag. Csongrád megyét vizsgálva az látszik, hogy a hátrányos helyzetű települések felén semmit sem kaptak, a helyi családsegítők pedig nem szólhattak bele abba, hogy ki is a rászoruló.
Ha minden a tervek szerint alakult volna, most valószínűleg ha akarnánk, se tudnánk szobát foglalni azokban a szállodákban, amelyek megépítéséhez több milliárd forint támogatást biztosított az állam – főként uniós forrásból. A telt ház azonban nem fenyegeti ezeket a létesítményeket, ugyanis újabb év telt el anélkül, hogy bármelyiket befejezték és átadták volna. Összegyűjtöttük az öt leglátványosabb majdnem-hotelt, amelyeknek a tégláit az adófizetők állták, mégsem szállhatnak meg bennük.
Miért épülnek sorra záportározók egy félsivatagban? Ráadásul homokgáttal, úgy, hogy az esővíz-elvezető csatornák sincsenek bekötve? Hát az uniós támogatás miatt. Tíz éve még minden falu játszótérre pályázott, hat éve a kilátó volt a sláger, mostanság pedig a záportározók futnak nagyot. Történet egy kétszázmilliós gödörről, amelyet a Kiskunsági Nemzeti Park területén ástak, és amelynek még érvényes vízjogi üzemeltetési engedélye sincs. Az elmúlt években legalább 14 víztározó vagy záportározó épült az alföldi Homokhátságon és környékén, ahol már három éve nem esett komolyabb eső. A tájegységet az ENSZ 2020-ban hivatalosan is félsivataggá minősítette. Ez azonban nem zavarta a települések vezetőit, akik a belvíz és a villámárvizek megelőzésére hivatkozva pályáztak uniós pénzre. A természetvédők szerint a zsombói uniós projekt több kárt okozott, mint hasznot.
