Uszodafelújításra 3 milliárd, biztonsági szolgáltatásokra 1 milliárd, a nyitó és záróünnepségre 3,8 milliárd forint megy. A kivitelezők az Épkar, a Valton, a Müpa és egy francia cég.
Az Echo TV Háttér-kép című beszélgetős műsorának legmagvasabb gondolatait tartalmazó könyvének kiadását is támogatásra méltónak találta az MNB-féle alapítvány.
A kormány azt ígérte, hogy 2018-ig az elhunyt Makovecz Imre minden fiókban maradt tervét felépítik. A program leginkább Makót érinti, ahol 2,6 milliárd forintból könyvtár épül, megújul a kihasználtság hiányában bezárt mozi, és új épületegyüttest kap a veszteséges fürdő. Mindennek a tetejébe az építész stílusát követve építik át a környező köztereket. A pénz nem számít, és erre Lázár János a garancia.
Több érdekes tétel is kiderült már a Schmidt Mária-féle ’56-os emlékbizottság költéseiről, például amikor
saját sörözőjének arculatváltására is kapott közpénzt a pestisrácok.hu főszerkesztője. Különböző célokra – köztük egy többhetes józsefvárosi rendezvénysorozatra – összesen 75 millió forintot kaptak Huth Gergely cégei és a lapigazgató Stefka István.
50 millió forintot vitt el Desmond Child újahasznosított dala, az “Egy szabad országért”, pedig a közeműködők ingyen vállalták a szereplést és a közmédia is térítésmentesen biztosította a stúdiót a dal rögzítéséhez.
Lázár Jánosról, a vadászatról és az arisztokráciáról, azon belül is a Károlyi családhoz fűződő szoros szálakról közöl érdekes összeállítást a Heti Válasz.
Remek viszonyt épített ki az utóbbi években Lázár János kancelláriaminiszterrel dél-alföldi földije, Kovács Gábor bankár, akinek feleségétől jócskán túlárazott festményeket vásárolt a minap a Miniszterelnökség. Kovács egy újabb NER-túlélő: politikai kapcsolatait és vagyonát a Horn-kormány idején alapozta meg. Szülőfalujába, Kakasszékre indiai deekshaenergia-központot tervezett – hódmezővásárhelyi önkormányzati hátszéllel.
Az év végi pénzesőből jutott a kultúrára is: 600 millió a Trianon-trauma ápolására, 400 millió az adófizetőknek tetsző irodalom kifejlesztésére, 1 milliárd a vidéki folyóiratoknak. A súlyos százmilliók mellett felbukkan egy szerény, de annál meglepőbb tétel: a Miniszterelnökség 27 milliót adott Ungvári Tamás két könyvének kiadására, a kedvezményezett a Scolar Kiadó Kft.
Aki szereti azt a karcos élményt, amit például forrásszükséglet biztosításához nyújtott támogatásról intézkedő, karakterében a matolcsyzmus jegyeit hordozó kormányrendeletek és azok mellékleteinek olvasása jelent, az ne hagyja ki a Magyar Közlöny idei 210-211. számát. Tartalmilag viszont egy kokainbáró szülinapi partiján lehet ilyen a pénzeső nevű műsorszám, mikor a főnök szipákol kicsit, majd indul a buli: aki elég hangosan kiabálja a nevét, vagy aki éppen az eszébe jut, ahhoz hozzávágnak egy nyolc-tíz számjegyű összeget. Csak itt olyan szereplők tűnnek fel a szerencsés nyertesek között, mint a szeged-csanádi megyés püspök, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nkft. vagy a Magyar Asszonyszövetség.