K-Monitor Adatbázis

November 22-én adta ki elmarasztaló jelentését az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egy magyarországi regionális hulladékkezelési projekt uniós támogatásaival kapcsolatban. Az OLAF sem a pályázatokat, sem a projektgazdát nem nevesítette és érdeklődésünkre sem árulta el. Ugyanakkor a közleményükben leírt részletek és korábbi ismereteink alapján arra következtettünk, hogy az észak-balatoni hulladékgazdálkodási projekteket vizsgálta és találta szabályellenesnek a hivatal. Kérdésünkre az észak-balatoni rendszert működtető szervezet megerősítette, hogy valóban most vizsgálta őket az OLAF, ugyanakkor a közleményben leírtak jogosságát tagadják. Arra a kérdésünkre, hogy honnan teremtenék elő a több mint 4 milliárd forintot, ha tényleg vissza kell majd fizetni az Uniónak, nem kaptunk választ.

Hogy jön össze a termálfűtés a génmegőrzéssel, a szikegyártással, kármentesítéssel, a szürkemarhával és a borászattal? Az EU-Fire Kft. mindre vállalkozott, csak közben abból a projektből, amelyikre 40 millió eurós uniós támogatást kapott tíz évvel ezelőtt, és amiből 7,3 milliárd forintot le is hívtak, semmi nem lett, és az már biztos, hogy Battonyán nem is lesz.

2021-ben alig van már olyan gazdasági szektor, ami ne lenne többé-kevésbé Fidesz-közeli vállalkozók kezében. Kivétel a média, mert a médiavállalkozásaikat „elajándékozták”.

Jellinek Dániel üzemeltette a kikötőt, amikor decemberben pályáztak, pár nappal később Tiborcz és Mészáros érdekeltségébe került, de már ők is túladtak rajta.

Pályafutása bővelkedik meglepő húzásokban és fordulatokban. Többnyire úgy tűnt, hogy Jászai Gellért csak a végrehajtója volt a nagyívű beruházásoknak, ám az máig nem derült ki, kik állhattak ezek mögött. Egyik nagy bukása után évekig külföldön dolgozott, de ma már ő a Mészáros-birodalom egyik legfontosabb irányítója.

Az Orbán-kormány Magyarország legnagyobb korrupciós botrányának nevezte tavaly a 4-es metró ügyét, azóta viszont mélyen hallgat róla. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője és munkatársa tényfeltáró munkájának konklúziója szerint nem ok nélkül: a visszaélések egykori főszereplői nyakig ülnek a NER legpiszkosabb üzleteiben.

Lázár János volt kancelláriaminisztert emlegetik a helyiek a felépült, de egyelőre zárva tartó villánykövesdi gyógyászati hotel mögött álló személyként. Az építtető cégtől üzlettársak révén el lehet jutni a politikusig, de bizonyíték az érdekeltségre nincsen, és sajtófőnöke is határozottan cáfolja a szóbeszédet. Bárhogyan is áll a dolog, a beruházó cég gondjai miatt az ígért munkahelyek sem valósultak meg. Az egészségügyi-turisztikai szolgáltatást nyújtó Medihotel szállodák uniós és állami támogatásokkal segített építését máshol sem kíséri szerencse hazánkban.

A kínai naptár szerint a kecske, a magyar szerint Tiborcz István éve volt 2015: Orbán Viktor veje összesítésünk szerint csaknem egymilliárd forinthoz is juthatott ekkor két cégéből. Így ebben az évben juthatott hozzá az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által szervezett pályázati csalással meggyanúsított Eliosból (korábban: ES Holding) származó százmilliókhoz.

Hatalmasat szakított az Elios Hódmezővásárhelyen, ráadásul a projekten Tiborcz Istvánék mellett az akkori polgármesterhez, Lázár Jánoshoz köthető üzleti körök is serénykedtek. A miniszterelnök veje személyesen tárgyalt a lámpákról, a lebonyolításban résztvevő közbeszerzési tanácsadók pedig később a Lázár vezette Miniszterelnökségtől kaptak zsíros megbízásokat.

A hazai strómanrendszer kiépülése tanulási folyamat eredménye. Orbán első ciklusa volt az előiskola. A 2010 után formálódó struktúra klienscsoportok foglyává tette az államot. Magyarországon olyan viszonyok uralkodnak, amelyekre Európa nyugati felében nincs példa. A neves hazai korrupciókutató, a San Diegó-i Állami Egyetem professzora úgy látja, mai állapotában az állam alkalmatlan a korrupt vagyonelosztás féken tartására. Funkciója, hogy a közpénzt magánvagyonná konvertálja. Jancsics Dávid szerzőtársával, a közelmúltban elhunyt Jávor Istvánnal együtt a hazai korrupciót elemző írásáért az amerikai Academy of Management Public and Nonprofit szekciójának Az év tanulmánya díját kapta.