K-Monitor Adatbázis

A Nemzeti Kulturális Alap bizottsága még nem írta ki a jövő évi folyóirat-pályázatokat, így akár fél évig várhatnak a pénzükre a művészeti lapok – már ha kapnak egyáltalán. Pedig az alapnál találtak 830 millió forint pluszt, amit gyorsan ki is osztottak – csak éppen másra.

„A bíboros sem falusi kápolnában, hanem bazilikában misézik” – válaszolta elmésen és szemléletesen Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a 24.hu kérdésére, hogy „mire kell önöknek a közel négyezer négyzetméteres szecessziós épület a maga rézborítású falaival, Budapest talán legdrágább negyedében, az Andrássy úton?”.

Az MMA közgyűlésén Gulyás Mártonék tiltakoztak az akadémia túlsúlya ellen. Fekete György elnök szerint ők a magyar művészet génbankja.

Ha nem lett volna egyértelmű, hogy ebben az országban minden művész Fekete György kezében van, akkor most a kormány jó alaposan elmagyarázza mindenkinek.

Kétharmados többségbe kerülhet a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a kormány az idén hétmilliárd forintot kiosztó Nemzeti Kulturális Alap (NKA) minden pénzosztó testületében. Az NKA lényegét jelentő szakmai önállóság végérvényesen megszűnhet, az Orbán-kormány terve szerint Fekete Györgyék nélkül aligha lehet majd állami támogatást szerezni művészeti projektekre.

A keményen dolgozó kisemberek után most a leszálló ágban lévő milliárdosok megsegítése lehet soron: az egykor a szocialista Hiller István minisztertől a gyűjteményépítésre 50 millió forintot lehúzó bankárholdingos Kovács Gábor az új érában sem marad közpénzből finanszírozott jótétemény nélkül.

Nem a Magyar Nemzeti Bank a világ leggazdagabb jegybankja, de az biztos, hogy a legbőkezűbb. A Figyelő Online utánajárt és kiderítette: Tiziano festményért a világon sem pénzintézet, sem milliárdos műgyűjtő nem fizetett még annyit, mint a Matolcsy vezette jegybank.

Két éve 88 millió, idén már 94 millió közpénz kellett hozzá, hogy a miniszterelnök és barátai végre csápolhassanak egy jót. De nem ez a legrosszabb a Mándoki-sztoriban.

A színházi kollégium tagjai – Bozsik Yvette, Vincze Balázs és Zalán János – egyszerűen nem tudnak hibázni.

Szinte felfoghatatlan, megalázó mértékű a kontraszt a politikai pénzszórás és a közgyűjtemények hétköznapjai között.