K-Monitor Adatbázis

Januárban és februárban is kötött a Miniszterelnöki Kabinetiroda egy-egy, az idei évre szóló keretszerződést kormányzati kommunikációs feladatokra.

A lengyel és magyar jogállamisági jelentés kiegészítését kéri az Európai Bizottságtól – Pegasus-ügyre külön tekintettel – Ujhelyi István európai parlamenti képviselő és lengyel képviselőtársa, Robert Biedroń. Közös levélben fordultak az Európai Bizottsághoz, melyben azt kérik, hogy az idén júliusban publikálásra kerülő jogállamisági jelentésekben Magyarország és Lengyelország esetében, külön figyelmet fordítsanak az úgynevezett Pegasus-ügyre és annak érdemi feltárására.

Felkerült a kormány honlapjára a Miniszterelnöki Kabinetiroda friss szerződéslistája, ebből derül ki, hogy mire mennyit költöttek az utóbbi években, hónapokban. Ebből például azt látni, hogy 1,8 milliárdba, azaz közel kétmilliárd forintba került a kormánynak a tavaly nyári, járvány utáni konzultáció összeállítása és kipostázása. Ebben a fő csapásirányok a koronavírus utáni élet újraindítása, csatározás az EU-val, járvány, migráció.

Most egyeztetnek az ellenzéki pártok arról, hogyan lehetne a Fidesz kampánymódszerét lemásolni úgy, hogy az mindenben szabályos legyen. Csakhogy a Fidesz módszere mögött rengeteg pénz is van: csak a Megafon 600 millióból hirdet a Facebookon, az ellenzék egy jóval szerényebb büdzséből veheti fel a versenyt.

A kormánypárt fontos fegyverei lehetnek a kampányban a Megafon Központ influenszerei, akikbe már most több mint félmilliárd forintot invesztáltak. A beszélő fejek a kormány narratíváját visszhangozzák, és arra is jók, hogy még inkább elmossák a tény és vélemény, valamint a politikai szereplők és média közti határokat. Kérdés, hogy közlendőjük a Fidesz-tábor összerázásán kívül alkalmas-e arra, hogy megszólítsa a bizonytalanokat.

A támogatottak köre keveset, a patronálás preferenciái viszont nagyot változtak a Fidesz pártalapítványánál az elmúlt években. A legtöbb pénzt már nem a polgári körök, hanem a CÖF és egyéb, kormánypropagandát terítő szervezetek kapták.

Az elmúlt években az Orbán-kormány jelentős pénzeket költött a szomszédos országokban élő magyarokra. Riportsorozatunkban annak jártunk utána, hogyan hasznosulnak ezek a hatalmas összegek a határon túl, és a segítségükkel hogyan növeli befolyását a magyar kormány. Két hete Szlovéniáról írtunk, most Szerbia következik, s rövidesen sorra kerül Románia.

Folytatódik Habony Árpád köreinek terjeszkedése a szlovén médiapiacon. Ezúttal a miniszterelnöki tanácsadó üzlettársa, Schatz Péter 112 228 euróért (36 millió forint) vásárolt újabb 14 százalékot Nova Obzorja kiadóban, számolt be a Dnevnik alapján a Mladina.

Három politikus, (volt) pártelnökök, akikben szinte semmi közös nincsen. Különböző világokat képviselnek, eltérő eszközökkel, más-más stílusban. Abban mégis hasonlítanak, hogy messziről és szabad szemmel is ellenzékinek látszottak. Le is csapott rájuk a kormányzati álhíripar, full-kontaktban, övön alul ütötte őket, főleg a kampányidőszakban. Juhász Péter, Hadházy Ákos és Vona Gábor most sorra nyerik a pereket – ezeket elemezzük cikkünkben. Csakhogy történetük a közpénzen működtetett hazugsággyárak hatékonyságát is példázza: hiába a törvényszéken kis részletekben visszanyert tisztesség, mára mindhárman eltűntek a politika élvonalából.

Vonának ez az esete kiválóan modellezi a propagandagépezet működését: az egy központból, adott esetben egy teljesen komolytalan bulvárlapból – máskor pedig alig olvasott, impresszum nélküli blogról – pár órán belül, de legföljebb másnapra vírusként szóródó tartalmakat. A másodjára/sokadjára közlők saját „értesülést” csak elvétve fűznek a szemlézett hírhez, legtöbbször az átfogalmazással sem bíbelődnek, sokszor pedig még a cím is ugyanaz marad több tucat sajtótermékben.