K-Monitor Adatbázis

Azt gondolná az ember, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által rendszere legfontosabb pillérének titulált legfőbb ügyész, Polt Péter az ostorát csattogtatva, perdöntő bizonyítékokat eltüntetve érte el, hogy beosztottai a politikusok számára kínos, kellemetlen ügyeket frappáns indoklásokkal szüntessenek meg, holott az emberi gyarlóság is jelentősen az ügyek kifulladására játszott. A legfőbb ügyész pályaívével, valamint az ügyészség által olykor sajátos indoklással megszüntetett politika-közeli ügyekkel már foglalkoztunk, most jöjjön az, hogy a 2002-es kormányváltás után miként dőlt dugába az előző ciklus gyanús ügyeinek számonkérése. Nem kellett nagyon erőltetni, az elszámoltatásért felelős államtitkárt viszont később elítélte a bíróság.

„Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be.” Ezt hazánk legfőbb ügyészéről, Polt Péterről írta Kis János az ÉS-ben, miután 2010-ben Polt újra bizalmat kapott a Fidesz-KDNP részéről. A bíróság által jogerősen is szabad vélemény-nyilvánításnak kimondott cikk óta eltelt évek mintha még inkább beigazolták volna a filozófus szavait, hiszen az általa vezetett ügyészség közvetlenül vagy a nyomozás felügyeletén át olyan botrányokban vált részessé, mint Polt lánya élettársának kiengedése a Quaestor nyomozásból vagy a Rogán-ügyekben tett feljelentések elutasítása.