K-Monitor Adatbázis

Az olajszőkítés egy olyan eljárás, melynek során az üzemanyagként való használatra alkalmatlanná tett gázolajból kémiai úton használhatót állítanak elő. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt, becslések szerint az 1990-es években két-háromszázmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az „olajos ügyek” 1991-1992-ben ütötték fel fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. 1995. január 1-jétől már csak jegyre adtak fűtőolajat, de a jegyeket hamisították. 1995-ben egységesítették a tüzelőolaj és a dízelolaj árát. A lépés jó volt, sokan felhagytak a szőkítéssel, ezután az üzlet a kőolajszármazékok importja volt, azokért ugyanis kevesebb vámot kellett fizetni. Ezt már csak az igazán tőkeerős vállalkozások tudták teljesíteni, amelyek importengedélyt kaptak. Végül 1998-ban elrendelték, hogy a kőolajtermékeket is azonnal behajtandó jövedéki adó terhelje.

2000 februárjában Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Június 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket megnyertek. A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették. Mind a mai napig kerülnek elő újabb és újabb információk, de végleg lezárni nem lehet az ügyet. Az olajügy egykori szereplői egymást tartják sakkban, és aki megpróbál borítani, az az egész rendszert veszélyezteti. Az olajügyekben a maffia is érintett volt: Portik Tamásnak, az olajügyekben érintett Energol egyik igazgatójának elfogásától is évekig várta a rendőrség, hogy kihallgatásán választ kapjanak az 1996-1999 közötti robbantások, kivégzésszerű leszámolások több kérdésére. Csakhogy Portik sikeresen bujkált, a nemzetközi körözés sem vezetett eredményre, a hivatalosan terhére rótt bűncselekmények pedig olyan csekély súlyúak voltak, hogy időközben elévültek.  A Népszabadság 2003-ban írt arról, hogy "nemrégiben minden különösebb hírverés nélkül törölték Portikot a körözöttek sorából". Más ügyben azonban 2016 májusában Portikot jogerősen tizenöt év fegyházra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla, súlyosbítva az első fokon kiszabott ítéletet.

Forrás: Wikipédia, Magyar Narancs

Figyelő: „A PB-sztori valójában már az 1997-es betétesi roham előtt elkezdődött, amikor a megtakarítók egy része elveszítette bizalmát, és kiváltotta postabanki betétjét. Nyilván azt látták, amit nem láttak. A Princz Gábor vezette hitelintézet megalakulásától kezdve dinamikusan növekedett, miközben gazdálkodásáról mindvégig csak homályos információk kerültek napvilágra. A bank pénzügyi mutatói átláthatatlanok voltak, a legtöbb esetben csak öszszevont számok, százalékos adatok „írták le” a pénzintézet eredményeit. A PB olyannyira bennfentesen m űködött, hogy azt még a banki pénzügyekben igencsak jártas szakemberek sem voltak képesek átlátni, kivéve természetesen a PB vezetését.

A probléma elsősorban abban állt, hogy a növekedés a leg szebb időkben is csak bicebóca módján valósult meg: a mérlegfőösszeg nőtt, a tőkeellátottság viszont változatlan maradt, a céltartalék-képzés nem volt elegendő, miközben a bank renoméját több kétes tranzakció is beárnyékolta. A rossz hitelportfóliót nem számolták fel, hanem befektetésekké, majd pedig befektetéscsomagokká alakították, amelyek sok esetben azonban már más "befektetők" kezében landoltak, ki tudja, milyen áron.

A rések egyre tágultak a bank életében, amit előbb-utóbb csak állami garanciavállalásokkal tudtak betömni. Akkoriban politikusok és bankszakemberek egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy a bank (látszólagos) stabilitásának fenntartása nem csak a PB-nek, hanem az államnak is az érdekében állt, mivel a Postabank "bedőlése" vélhetően a teljes magyar pénzintézeti rendszert megremegtette volna. A "banki restaurálás" másik lehetőségét egy külföldi szakmai befektető bevonása jelenthette volna, ez azonban elmaradt. A tüzet végül a PB 1997-es februári – a bankról keringő rossz hírek nyomán támadt – betétesi rohamot követő 22 milliárdos kormányzati garanciavállalás "fojtotta el", később azonban ez is kevésnek bizonyult: 1998-ra az akkori becslések szerint mintegy 100 milliárd forintos tőkehiány keletkezett, ami megalapozta a Princz-garnitúra eltávolítását a bank éléről.

Az új vezetés az állammal karöltve előbb az alaptőke leszállításáról, majd annak felemeléséről döntött, a tranzakciók során a Fidesz-kormány 152 milliárd forintot ölt az adófizetők pénzéből a PB konszolidálásába. A helyreállítás költségeit később több ponton támadták, mondván "túlkonszolidálás" történt. Tarafás Imrének, az ÁPTF elnökeként akkoriban tett kijelentése szerint például elegendő lett volna 92 milliárd forint is.”

Forrás: Figyelő: Medvevadászat

Kapcsolódó cikkek:

A Postabank-ügy:

ÉS: Bank Bán I., II., III., IV.
Vajda Éva, Ószabó Attila és Siposs Zoltán riportsorozata az Élet és Irodalomban. Az egyik legalaposabb elemzés. (1998-4-10), (1998-8-7), (1998-11-6), (1999-6-18)

Figyelő: A POSTABANK ÁLLAMI KONSZOLIDÁCIÓJA – Felemelő érzés
Válságmenedzsment még a Princz érában – Csabai Károly írása. (1998-4-1)

Figyelő: A POSTABANK KONSZOLIDÁLÁSA – Csontvázak
Csabai Károly – Kertész györgy (1998-11-25)

Figyelő: TARAFÁS IMRE A POSTABANKRÓL – Írott szabályok szerint
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet akkori elnöke a bank működéséről és a felügyelet intézkedéseiről. (1998-12-21)

Figyelő: VITA A POSTABANK KONSZOLIDÁLÁSÁRÓL – Többes szám
Csabai Károly írása a túlkonszolidálás vádjáról. (1999-2-24)

Index: Igazi-e a KEHI-jelentés a Postabank túlkonszolidálásáról?
Az index írása a stop.hu-n megjelent állítólagos KEHI-jelentésről. (2006-2-5)

A Könyvizsgáló-szál:

Figyelő: A DELOITTE&TOUCHE A POSTABANKRÓL – Nagy hamisok
Csabai Károly és Kurucz Adrienne a Deloitte felelőségéről. (1999-3-17)

Figyelő: Per a Postabank könyvvizsgálói ellen – Keresetlen szavak
Az állam pere a Deloitte, az Arthur Andersen és a Prudentia ellen – Szép Ildikó összefoglalója. (2001-1-18)

Index: Titokban döntöttek a Postabank mellékperében
A legutóbbi ítélet az ügyben. (2007-3-2)

A Postabank-per:

Magyar Narancs: A Postabank-per első napjai: Intro
Bogár Zsolt beszámolója a Postabank-per elejéről. (2004-12-2)

Magyar Narancs: Védirat
Várhegyi Éva publicisztikája a Princz-vádiratról. (2004-12-16)

Magyar Narancs: A Postabank-per: Felszíni fejtés
Bogár Zsolt a Postabank-per 2004. decemberi szakaszáról. (2005-1-13)

NOL: Felmentették Princz Gábort és hat vádlott-társát
A felmentésről szóló MTI-hír a NOL-on. (2006-7-11)

Index: Princz Gábor másodfokon bűnös (2008-1-10)
Hanyag kezelés vétsége miatt pénzbírságra ítélték a vádlottatk többségét.

Index - tegnapi újság: 1998. 07. 23: Orbánék kirúgják Princz Gábort a Postabanktól (2008-7-23)
Az index felidézi a Postabank és egykori vezetőjének emelkedését, illetve bukását.

Index: Princz Gábort 3,6 millió forintra büntették (2009-2-11)
A Legfelsőbb Bíróság jogerősen 3,6 millió Forintra büntette Princz Gábort -az Index összefoglalója.

Könyv:

Várhegyi Éva: Túlélőművészek, in: Bankvilág Magyarországon. Helikon, 2002, 87-113. oldal (A Postabank és a Reálbank története)

Dr. Kende Péter: Bank Bianco. A Posta Bank és Princz Gábor (1999)

Lengyel László: Pénz Herceg, in: Írások a korrupcióról. Helikon – Korridor, 1998.
Lengyel László esszéje a Princz-jelenségről.