Tavaly nyáron indítottunk pert a gödi akkumulátorgyár tíz évig titkosítani kívánt vízmonitoring adataiért. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a hatóságnak ki kell adnia az adatokat, nemrég pedig másodfokon is pert nyertünk, így az ítélet jogerőssé vált. Ezután január elején végre megkaptuk a kért dokumentumokat. Az eredmény döbbenetes: a gyár területén lévő monitoring-kútból 2016 óta nem vettek vízmintát, ráadásul a kutat 2018-ban be is temették. Mindez a magyar hatóságok sara, ugyanis a felszín alatti vizekben nem vizsgálják az akkumulátorgyártás során használt veszélyes anyagokat. Mindeközben a gyár közelében lévő kutakban olyan mérgező, magzatkárosító hatású oldószert mutatott ki egy független vizsgálat, amit az akkumulátor-gyártás folyamatában is használnak.
Ötven ember ellen emelt vádat hivatalos személy által üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása és más bűncselekmények miatt a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF).
Felbolygatta a kedélyeket Zsámbékon annak a rekultivációs hulladéklerakónak az ügye, amiről az Átlátszón már többször beszámoltunk. Zsámbéki polgárok és Szél Bernadett országgyűlési képviselő is feljelentést tett a telepen lévő állapotok miatt, ám úgy tűnik, a környezetvédelmi hatóság falaz a lerakónak.
Évek óta hever ugyanúgy a Petőfi Csarnok (PeCsa) bontási anyaga, valamint más vegyes és fémhulladék egy dunakeszi lerakóban. Bár a telep tulajdonosát a környezetvédelmi hatóság többször is megbírságolta, a kormányhivatal újabb ötéves engedélyt adott ki számára évi félmillió tonna sitt gyűjtésére és hasznosítására.