K-Monitor Adatbázis

A Klebelsberg Központ szeptember végén hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást indított a KRÉTA moduljainak terméktámogatására. Nem volt nagy izgalom: a szoftver kizárólagos jogai miatt csak annak kifejlesztőjét hívták meg a tenderre. A megbízást természetesen el is nyerte a cég, amelynek tulajdonosa Palkovics László ex-miniszter barátja. A szerződés értelmében a vállalkozás 2025 január végéig nettó 3,7 milliárd forint közpénzt kap a KRÉTA-modulok óvodákban és nem állami fenntartású köznevelési intézményekben történő kötelező bevezetése kapcsán. Az ügyben a Közbeszerzési Hatóság megállapította, hogy az államnak köszönhetően a KRÉTA gyakorlatilag kiirthatatlan a közoktatásból, és nincs más, reális alternatívája.

2021 közepén egy szokatlan találkozó helyszíne volt a londoni magyar nagykövetség halványsárga épülete, amely a brit főváros egyik előkelő negyedében, a Buckingham-palotától mintegy negyedórányi sétára található. A 4iG magyar informatikai cég már hónapok óta próbálkozott az Invitech nevű magyarországi távközlési vállalat felvásárlásával, de az egyeztetések elakadtak. Az Invitech tulajdonosainak – egy főként kínai állami pénzből működő befektetési alapnak – a képviselői jóval magasabb árat kértek a cégért, mint amennyit a 4iG ajánlott. Ráadásul az sem volt egyértelmű, hogy az akkor még kisebb piaci szereplőnek számító és komoly távközlési tapasztalattal nem rendelkező magyar cég képes lesz-e előteremteni a mintegy százmilliárd forintos vételárat.

A magyarországi általános és középiskolákban használt Kréta, valamint nagytestvére, az egyetemeken korábban bevezetett Neptun oktatási rendszerek ugyanannak a cégcsoportnak a termékei. Akárcsak a másik tengeristenről, Poszeidonról elnevezett elektronikus iratkezelő program, amit az államigazgatásban alkalmaznak. Ezeknek az informatikai rendszereknek az üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése pedig évi többmilliárd forintos bevételt hoz a Fauszt Zoltánhoz köthető vállalatoknak.

Hadházy szerint a Klebelsberg Központ pofátlan hárítása arra enged következtetni, hogy az uniós százmilliók elszálltak a szélben, és olyan „fejlesztésekre” költött az intézményfenntartó egy rakás közpénzt, amelyeket évekkel a kötelező beüzemelés határidejének lejárta után is képtelenek használni.