K-Monitor Adatbázis

Érdekes mintázatok rajzolódnak ki néhány csúcsoligarcha – a nyereségrekorderek között is feltűnő – vagyonkezelőinek osztalékpolitikájában.

Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára nemrég egy 50 tételből álló listát tett közzé arról, hogy milyen kulturális beruházásokat köszönhet az ország a Fidesz-kormánynak. A parlamenti képviselő ezzel szándékozott bizonyítani, hogy sokat tesznek a magyar kultúra védelméért és erősítéséért. Megnéztük ezért a felsorolt beruházások költségét, valamint azt, hogy mely cégek voltak a kivitelezők. A fellelhető dokumentumok és cikkek alapján az említett ötven beruházás összesen 255 milliárd forintot tesz ki, miközben csak a Puskás Aréna 190 milliárd forintba került. Az is kiderült, hogy a megbízások jelentős része és az arra fordított állami adóforintok több mint fele kormányközeli cégeknél landolt.

Három lépésben újul meg a Göcseji Falumúzeum, az állam eddig nettó 3 milliárd forintot áldozott a fejlesztésekre. A kivitelezésre a már jól ismert kormányközeli cégek jelentkeztek. A Mészáros-féle ZÁÉV az első körben alvállalkozóként, a másodikban fővállalkozóként nyert, és bevonta a munkába a Magyar Építő Zrt.-t. Annak egyik tulajdonosa, az Épkar Zrt. így hiába maradt alul kétszer is, közvetve mégis profitálhat a beruházásokból. A Szabadics Zrt. sem panaszkodhat: ők a Dunántúli Magasépítő Kft.-vel közösen vehetik ki részüket a munkálatokból. Utóbbi több szálon is kapcsolódik a ZÁÉV-hez.

Még a NER-oligarchák is megszeppentek kissé a járvány első évében: profitjuk nagyobb részét hagyták benn a cégeikben, és kevesebbet vettek fel belőle osztalékként, mint korábban. De azért persze nem csak maradt, jutott is. HVG Top 500, 6. rész.

Noha idén a világjárvány miatt szeptemberre halasztották a május végi mérlegleadási határidőt, azért a közpénzfelhasználásra optimalizált nagy építőipari cégek zöme már vallott a tavalyi eredményeiről. Ezzel az is dokumentálhatóvá vált, hogy mire jutottak a Simicska Lajos kiesése utáni első öt évben az őt pótolni hivatott „nemzeti nagytőkések”, azaz Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Garancsi István, illetve azok a mogulok, akiket Tiborcz Istvánhoz szokás kapcsolni. Dokumentáltuk is.

Öt év börtön – ennyit kockáztat, aki összebeszéléssel megbundáz egy közbeszerzést. Ha bűnszervezetben teszi, akkor még ennél is többet. Mi kevés híján száz olyan közbeszerzés adatait néztük át, ami az Elios Zrt. győzelmével végződött, és jónéhány olyan céget találtunk ezekben, amelyek konzorciumi partnerként, versenytársként és alvállalkozóként is megjelentek az Elios által megnyert tendereken. Az Eliossal együtt menetelő vállalkozások között az ágazat nagy múltú szereplői éppúgy felbukkannak, mint NER-barát kurzuslovagok. Nem állítjuk, hogy az összes érintett cég részt vett a közbeszerzések körüli visszaélésekben: azt elvileg a nyomozó hatóságok feladata lenne kideríteni, hogy ki vett részt tudatosan a közpénzszivattyúban.

A címben foglalt állítást úgy kell érteni, hogy a Fidesz először nyilvánosan megtámadta az Épkar Zrt.-t, majd miután a cég feltűnt a Mészáros Lőrinc-féle tévé szponzori karában, szent lett a béke. „Hogyan szedjünk védelmi pénzt, ha hatalmon vagyunk?” című rovatunk jelentkezik.