Budapest belvárosában ez a fene nagy világvárosi majmolás valahogy nem fér bele a globális pénzügyi válság, általában minden valamire való fejlett országban tapasztalható visszafogottságába.
Pedig indokolt lenne az önmérséklet itt is, mert a nagy fejlesztés, beruházások feltételrendszere egyebek között sem adott, ugyanis országunkat nem csak járulékos eseményként érinti a válság, és a lakosságot terhelő fejlesztések reális lehetőségein már rég túlfutottunk.
Ezt azonban a vágyakat kergető Fidesz vezette önkormányzat csökkenést nem szerető egója egyáltalán nem érdekli, ésnagyvonalúan költi az V. Kerületi polgárok pénzét.
Mivel az EU hivatala jövőre egy ideig itt székel majd Budapesten, Belváros-Lipótváros Önkormányzatának polgármestere már látni véli a hivatalnokok elismerését, és ezért mindent megtesz, hogy dicsőségüket majd learathassák.
-De ki fog ezért az illékony dicsőségért megfizetni, amikor maguk a belvárosi polgárok is takarékosabban kell, hogy éljenek, sokan eladósodtak, és sokan támogatásokból élnek, a tehetősebbek pedig rég kimenekítették a vagyonukat az országból?
A nemzetközi pénzvilág nehezen segíthetőnek tekinti a magyarokat, mint azt a lakosság bedőlt banki hitelei is mutatják,nem rendelkezünk kellő adóskultúrával
Amíg a bank nem ad kölcsönt az állampolgároknak fedezet nélkül, azt már nem bánja, ha pár milliárd lecsorog az EU pénzekből a hivatalok által fiókjába.
Országunk már az EU tagság előtt is eladósodott volt, ennek ellenére még mindig ugyanabban a szentimentális vágyálomban építjük az országot, hogy nem gondolunk arra, - ami hitelben van, annak ára lesz.
Az MSZP frakciója az elmúlt 3 évben egyetlen költségvetési tervét sem szavazta meg az V. Kerületi KDNP-Fidesz vezetésének, mert mint mondják, az csupán az önkormányzat vágyait tükröző tervekre és nem a valóságon alapuló transzparens számításokra épül.
A Fideszes képviselők szerint mivel az ország 80%-a eladósodott, az V. Kerület még mindig jól áll. - Persze fő az önbizalom, de mégis, jó lenne tudni kihez, vagy mihez viszonyítva mérik ilyen büszkén magukat, - mert nincs józan ember, aki ne gondolkodna el, mi történik a zárt ajtók mögött tartott üléseken?
Ott ugyanis olyan hosszú távú kötelezettségeket vállalnak a lakosság terhére annak reális teherbíró képessége ismerete nélkül, amelyben legalább 5-7 generáció fogja visszafizetni ezeket a valójában most nem létfontosságú és nem halaszthatatlan fejlesztéseket.
Az önkormányzat töménytelen mennyiségben gyártja saját érdekeit védő törvénykezéseit, amelyeknek összetettebb intézkedései egyáltalán nem érthetőek a közemberek számára, különösen a változások csak jogszabályi és teljes tartalom nélküli beterjesztései, amelyben az átlag lakosságnak esélye sincs, hogy azonos paritásba kerüljön az ügyvédi, fogalmazói csoporttal.
Elmondhatjuk, hogy az önkormányzat a pénzügyi visszaéléseknek egy olyan sajátos (sajnos nem egyedülálló) módját fejlesztette ki, amelyben a recesszió eszköz és a pénzhisztéria tovább gyűrűzi a vállalkozói bűnözést és korrupciót.
A szemünk előtt rakják le a világ, várhatóan legdrágább utcakövét. Ha már keményen fizetünk érte, akár elvárhatnánk, hogy mint a szerződést kötő önkormányzat mellett közvetett módon érintett ügyfél, tudhassuk várhatóan mindez, milyen kockázati elemeket rejt magában?
Jogállamban a közigazgatási egyeztetésbe az érintett lakókat is bevonják.
Egyelőre ezek hiányában, az sem biztos, hogy tudjuk ki milyen díjakat, számol el nekünk, a bújtatott adók és többletköltségek mögött, â013 így azt sem tudjuk, milyen kötelezettségeket rejlenek ezekben ránk nézve a hitelfelvételekben.
- A korrekt tájékoztatásnak része kellene, hogy legyen a kockázati tényezők feltárása is ugyanúgy. Az önkormányzat trükközései, pénzügyi lenyúlásai a kerületi lakosok felé, egyáltalán nem új keletűek.
Az EU kölcsönök felvételének fő indokaként azt hozta fel a polgármester, hogy 2012 után nem lesz pénz és a belváros nem kap több támogatást. A pénzügyi keretet addig ki kell meríteni.
Ezért kell nekünk, ha akarjuk, ha nem végigkövezni a belvárost? Jelenleg 13 milliárd a Belváros-Lipótváros Önkormányzatának adóssága. Korábban az ország leggazdagabb önkormányzata volt. A hátralévő 2 évben még további 14 milliárd Ft EU kölcsön felvételére törekszik. â013 Nem kellene!
Mert a nem kívánt események és kockázatok minden pénzügyi felelősségét 2027-ig az itt élő lakosság fogja magával cipelni.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy a lakosság nagy része inaktív, nyugdíjas.
-Mitől kellene elhinnünk, hogy az önkormányzat, ha a saját költségvetésében nem tud egyensúlyt tartani és folyamatos veszteséggazdálkodást folytat csőd közeli állapotban, akkor majd a tetemes EU kölcsönökkel előrelátóbban fog tudni, gazdálkodni? A jelenlegi likviditását is további hitelfelvételekkel oldja meg. A lakosságnak ebbe sincs semmi betekintési lehetősége, majd az unokáink 20 év után kezdhetik visszafizetni a kötvényeket.
Az önkormányzat prominens vezetőinek, akik pénzügyi hozzá nem értésből most magas szinten tesznek tanúbizonyságot, addigra már rég hűlt helyük lesz itt.
Nincs semmi kötődésük a belvároshoz, nem itt nőttek fel, az építményi értékeit nem tartják tiszteletben, most is más kerületekben élnek. Semmi érdekeltséggel nem rendelkeznek.
Forgandó szerencséjükkel, amint végképp kiürül a kassza, majd egy másik, és jobban jövedelmező terület után néznek.
A zsonglőrködések a számokkal, ahogy azok az előző évekről a jelenbe átfolynak, összekeveredik a lényeg a kibogozhatatlan mögöttes valósággal. A pénzügyi fegyelmet áthágó követhetetlen átütemezésekkel minden norma sérül.
A Belváros-Lipótváros Önkormányzata az elmúlt nyolc évben úgy kezelte adósságát, hogy a rövidlejáratú kölcsönöket hosszú távúra tette át, újabb és újabb hitelcélokat kitűzve.
A kerületi lakókból így kikényszerítve, több lesz az építmény, ingatlanadó, bérleti díjak, rejtett adók az utak és épített járdák használataiért stb. Ezenközben a tetőterek eladásával igyekszik megszabadulni a műemlékházak felújítási kötelezettsége alól.
Amennyiben a társasházaknak járó támogatásokat elvárható módon kifizetnék, úgy jövőre egy huncut garas sem maradna a kasszában.
Az önkormányzat vezetői szerint nem kell aggódni a társasházak miatt, mert a fejlesztésre szánt pénzeket nem kötelessége, hogy egyszerre kifizesse. Az igazság azonban az, hogy a társasházi fejlesztésekre szánt pénzösszegek kifizetéseit már 2006 óta halogatják, és mivel azok â01Enem kerültek felhasználásraâ01D, a következő évben törölték a céltámogatásokat, ígyelvonásra is kerülhetett belőle idén 130 millió Ft.
Mint magyarázták, â01Egördülőâ01D költségvetést alkalmaznak, a tavalyit idén, az ideit jövőre fizetik majd ki. Hozzáteszem, az is lehet, hogy majd nem!
Figyelemreméltó az a szám is, hogy a tartozások csökkenésében 300 millió forint megtakarítás úgy jött, létre, hogy takarékosabban gazdálkodnak. A pazarlás és pocsékolás számtalan formája azonban ott van még a méregdrága hivatali papírokban, egyéb támogatásokban, és szórja a pénzt közhangulatkeltő és önmagát népszerűsítő intézkedésekre, miközben folytonos állami elvonások miatti kényszerről beszélve-, amit egyik oldalon támogatásként ad, azt növekvő terhek formájában kamatostól visszaveszi a kerületi polgároktól.
És az milyen üzlet, hogy az önkormányzat bejelenti, jövőre megkéri a saját nevén működő vagyonkezelőjét, hogy olcsóbban számlázzon számára?
A Belváros-Lipótváros Önkormányzati Vagyonkezelő Zrt.-je, abból igyekszik fenntartani önmagát már öt éve, hogy lehetőség szerint effektívé minél kevesebbet kelljen csinálnia érte. A vagyonkezelés gazdaságos hasznosításának ez a módja és szolgáltatásai ezért minőségileg nem minősíthetőek.
A szolgáltatások szerződései által munkáját hanyagul és gondatlanul látja el.
A társasházaknak nyújtott ügyintézéseikben gyakori, hogy könyveléseiket 5 évre visszamenőleg meg kell ismételniük, és a pályázaton nyert pénzösszegeket a társasházaknak egyáltalán nincs szándékuk kifizetni.
A vagyonkezelő ügyfeleit olyan hivatali fensőbbséggel és megtévesztően kezeli, mintha a megbízója pénzügyi szervezetének tulajdonosi részesedését irányító jogkörrel rendelkező közvetítő társaság lenne. Ügyfelei leveleire nem válaszol, a felségterületére belépőt pedig a parlamentnél is alaposabb nevetséges biztonsági intézkedések mellett engedik mozogni az épületben.
Felháborít, hogy nonproduktív munkával kívánnak egyre több pénzhez jutni. Felháborít az, hogy bizonyos döntések évekig nem jutnak el a döntéshozó testületekhez, felháborít a fejetlen befektetés.
Ha a racionalitás elvén nézzük a dolgokat, úgy ahogy azok vannak, minden kerületi lakosnak megvan a maga utcaköve, még több is, (a nagy hűhó pedig még nem is fejeződött be) ezért minimum 27 évig szívják a vérünket, és a kötvényekkel további 20 évre meghosszabbítják azt.
A továbbiakban lehetséges kockázati események variációira pedig nem is akarok gondolni. Az önkormányzat és teljes testülete etikátlan és erkölcstelen, ha nem képes felismerni érdemtelen cselekedetei következményeit.
Ha így reméljük megvalósítani a világvárosi álmainkat, akkor azok még száz évig is várathatnak magukra, mert mi már legalább is 50 évre biztos leköveztük magunkat.
Az erő jele nem az, ha minden körülmények között keresztülvisszük az akaratunkat, hanem az, ha megértjük végre, hogy most nincs itt az ideje a történelmi beruházásoknak és építkezéseknek.
Elég lenne az eddigiek tisztességes megőrzése, az sem kevés feladat!
(Név és cím a szerkesztőségben)
