Háttéranyagok
Közép-kelet-európai gyakorlat
Magyarország
Nemzetközi gyakorlat
A whistleblowing elsősorban az angolszász országokban terjedt el, magyarul nagyjából annyit jelent, mint „kongatni a vészharangot”. A kifejezés rendszerint azt az eljárást takarja, amikor egy munkavállaló a munkaszervezeten belüli, bizalmas jellegű információt tár fel a belső ellenőrzési mechanizmusokon keresztül vagy a közvélemény előtt. A whistleblowing keretében olyan különleges információk továbbítására kerül sor, amelyek a hatóságok elől titkolt, jogellenes tevékenységeket lepleznek le.
Számos országban külön törvény szabályozza a whistleblowing működését, illetve hivatalok és civil szervezetek segítik a bejelentőket. A whistleblowing egyik legfontosabb célja, hogy segítséget nyújtson azon dolgozóknak, akik akaratuk ellenére korrupt eljárásokba keverednek, és csak az állásuk kockáztatása árán őrizhetik meg integritásukat.
Háttéranyagok
A K-Monitor Közpénzfigyelő Iroda és a Transparency International Magyarország kiadványa:
KÖZÉRDEKŰ BEJELENTŐK A KORRUPCIÓ ELLEN
A hazai szabályozás hiányosságainak és lehetséges következményeinek további elemzéséhez olvassa el szakértőkkel készített interjúinkat! Ha ez sem lenne elég, írja meg kérdéseit kommentben, vagy küldje el az info@k-monitor.hu email-címre!
Whistleblowinggal kapcsolatos hírek a magyar és a külföldi sajtóban.
Közép-kelet-európai gyakorlat
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a K-Monitor 2010-ben egy virtuális konferencia keretében kívánta megvizsgálni, hogy milyen jogszabályok védik a térség egyes országaiban a közérdekű bejelentőket. A konferencia helyszínéül szolgáló angol nyelvű weboldalon (www.whistleblowing-cee.org) megtalálható a hét vizsgált ország (Bosznia Hercegovina, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Moldávia, Szerbia és Szlovénia) szakértőinek részletes tanulmánya, a releváns jogszabályok, kapcsolódó hírek, illetve egy összefoglaló elemzés az ország-tanulmányok alapján. Megjegyzendő, hogy a felmérések alapján a vizsgált poszt-szocialista államok közül mindössze kettőnek van saját szava a „közérdekében morális indíttatások alapján sípot fújó”-ra, egyébként pedig a köznyelv vagy az angol whistleblowing-ot vette át, vagy kifejezetten negatív tartalmú szavakat (besúgó, áruló) használ szinonimaként.
Magyarország
Magyarországon egy 1977-es törvény megteremtette ugyan a közérdekű bejelentés fogalmát,[1] mégis kevéssé terjedt el, és a magyarországi köznyelv is a negatív tartalmú szinonimákat, illetve egyre gyakrabban a whistleblower szót használja. A hazai korrupció elleni küzdelem, és azon belül is a közérdekű bejelentés jogszabályi kereteit két nemzetközi szerződés adja: az ENSZ Korrupció Elleni Egyezménye,[2] illetve az Európa Tanács Korrupcióról szóló Polgárjogi Egyezménye.[3] Emellett a Munka Törvénykönyve, a köztisztviselők jogállásáról (a jövőben: közszolgálati tisztségviselőkről) szóló törvény, a Büntető Törvénykönyv, a Büntetőeljárási törvény, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programja, az egyenlő bánásmódról szóló törvény és a munkavédelemről szóló törvény azok a jogszabályok, amelyek elszórva ugyan, de tartalmaznak a köz érdekében felszólaló munkavállalót védő kitételeket a hatalmi pozícióban lévő munkáltatóval, illetve felettessel szemben. Az Európai Bizottság adatvédelmi irányelve hatására felállított EU 29-es munkacsoport 2006-ban tette közzé a vállalaton belül működő közérdekű bejelentő rendszerrel foglalkozó munkaanyagát. Az írás az európai uniós adatvédelemmel összhangban kínál sémákat az Unióban működő cégek belső forródrótjaira. Mivel a munkaanyag arra korlátozódik, hogy a könyvelés, a vállalaton belüli könyvelés ellenőrzés, a könyvvizsgálat, a vesztegetés elleni küzdelem és a pénzügyi bűnelkövetés tekintetében a vállalati közérdekű bejelentések legyenek összhangban az európai közösségi adatvédelmi szabályozással, kimaradtak az olyan egyéb, kardinális adatvédelmi kérdések, amelyek a vállalati közérdekű bejelentési rendszer működéséből még általában fakadhatnak. A várakozások ellenére a csoportnak ez idáig ez az egyetlen olyan anyaga, amely összegzi az európai uniós álláspontot, és irányt mutat néhány kérdésben.[4]
Egy átfogó korrupcióellenes stratégia kidolgozásáról 1999-ben kormányhatározat rendelkezett, amelynek részeként a magyar kormány megállapodást írt alá az ENSZ Kábítószer Ellenőrzési és Bűnmegelőzési Központjával és az ENSZ Interregionális és Bűn-és Igazságügyi Kutató Intézetével a Korrupció elleni Globális Program átvilágítási és ellenőrzési rendszerének magyarországi kipróbálásról. Ezzel összefüggésben jelentős mennyiségű törvény született,[5] ám a bejelentők védelméről átfogó szabályozás továbbra sem gondoskodott. 2009. októberben, Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt került a parlament elé egy korrupcióellenes csomag, amely külön foglalkozott a közérdekű bejelentés jogi kereteivel. (E csomag részét képezte A közszféra alapvető etikai követelményeiről szóló 105/2009 (XII. 19. ) számú Országgyűlési határozat, amely 2009. december 22. óta hatályos.) A korrupcióellenes paktum részeként a tisztességes eljárás védelméről szóló jogszabály (2009. évi CLXIII. törvény a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról) 2010. április 1-én lépett hatályba. Ez a törvény a tisztességes eljárás, illetve annak megszegésének fogalmát, az eljárás vizsgálatának szabályait, és a lehetséges szankciókat határozza meg.
A törvény lefekteti a közbeszerzési és közérdekvédelmi Hivatal vizsgálati jogkörét és amellett, hogy bevezeti a bejelentő védelmét, előírja az illető díjazását is. A Közérdekvédelmi és Közbeszerzési Hivatalról szóló külön törvényt a köztársasági elnök azonban visszaküldte az országgyűlésnek, s a következő, utolsó parlamenti ülésen a honatyák már nem tárgyalták a törvénytervezetet.
A kormányváltás óta az üggyel kapcsolatban semmi sem történt, noha Rétvári Bence államtitkár 2010 decemberében, a korrupcióellenes világnapon előrelépést ígért a közérdekű bejelentők védelme ügyében. Így az intézmény a mai napig egy olyan jogszabályi környezetben létezik, amely azzal, hogy nem állították fel a Hivatalt, továbbra sem garantálja a „whistleblower” védelmét. A bejelentő ugyan fordulhat a rendőrséghez vagy az ügyészséghez, de az eljárás során a munkáltatóval szemben nem garantált az anonimitás, az említett intézmények iránti alacsony közbizalom pedig további visszatartó erőt jelent. Amennyiben a dolgozó-bejelentőt munkahelyén anyagi hátrány éri, senki sem védi meg, ugyanis jelenleg nincs a végrehajtásnak gazdája. Ezt a kiszolgáltatottságot növelheti az új Munka Törvénykönyvének tervezete, melynek szabályai bizonytalanná teszik, hogy a munkavállaló a szervezetnél tapasztalt visszaélések, a közérdek sérelmét feltáró adatok nyilvánosságra hozatalára jogosult-e, vagy sem. Az antikorrupciós csomagnak így a hatályos része sem tudja megfelelően betölteni hivatását.
Változást hozhat a kormány 2012 tavaszán elfogadott korrupcióellenes programja, amelynek egyik eleme, hogy bejelentő mechanizmust vezet be az államigazgatásban dolgozók számára. Erre várhatóan az év vége előtt nem kerül sor.
[1] „A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja.”1977. évi I. törvény
[2] Magyarország 2003-ban írta alá, majd 2005-ben ratifikálta.
[3] Magyarország 2003-ban írta alá, majd 2004-ben ratifikálta.
[4] A munkacsoport ajánlásai:
- Adat minőségi és arányossági elvek: legideálisabb, ha a vállalatok forródrótokat hoznak létre, hogy limitálják mind a visszásságok jelentésére felhatalmazott személyek körét, mind pedig azokét, akiket megvádolhatnak az ominózus rendszeren keresztül.
- Névvel vállalt feljelentés: a szervezetek ne az anonim feljelentésekre ösztönözzék dolgozóikat, hanem névvel vállaltan, biztosítva az adatok bizalmas kezelését.
- A megosztható információ korlátozása az adott sémán keresztül: a közérdekű bejelentő rendszeren keresztül összegyűjtött és kezelt adat mibenlétét szigorúan körül kell határolni és a könyvelésre, a könyvvizsgálatra és az ezekhez kapcsolódó ügyekre kell korlátozni. Ahol egy belső vizsgálat során nem bizonyosodik be, hogy egy dolgozó gyanúsítása alaptalan volt, két hónapon belül meg kell semmisíteni a személyes adatait. Ahol a gyanú alapos volt, ott az adatot a vizsgálat és/vagy az azt követő jogi vagy fegyelmi eljárás végéig érdemes megőrizni. Ezt követően a vállalatok megtarthatják az adatokat egy külön információs rendszerben a jövőbeli kockázatok elkerülése végett.
- Információ beszerzés a sémáról: a munkacsoport arra hívta fel a szervezetek figyelmét, hogy a dolgozókat informálni kell a whistleblowing rendszer létezéséről, céljairól és a használatához kapcsolódó jogokról még bevezetése előtt.
- Inkriminált személyek jogai: meg kell határozni a megvádolt, a feljelentő személyek jogait, illetve a társaság nyomozati jogkörét. A vállalatoknak azonnal értesíteniük kell dolgozóikat arról, hogy panasz érkezett rájuk a közérdekű bejelentő rendszerben, tudomásukra kell hozni, hogy bármilyen belső, személyes adataikat tartalmazó jelentésről ki kap másolatot, biztosítani kell az ehhez való hozzáférést, valamint a jelentésben megjelentek helyesbítésének lehetőségét. A munkacsoport ugyanakkor elfogadta, hogy a szervezet korlátozhatja ezeket a jogokat, amennyiben fennáll annak a „valóságos kockázata”, hogy a jogok gyakorlása veszélyezteti a panasz kivizsgálásának eredményességét.
- Adatfeldolgozás biztonsága: a szervezetek kötelesek megfelelő technikai és szervezeti eszközöket használni a közérdekű forródróton beszerzett adatok biztonságos kezelése érdekében. Amennyiben egy vállalat külső szolgáltatót vesz igénybe a bejelentő rendszer működtetése érdekében, ezeket a szolgáltatókat kell az adatkezelőnek tekinteni. A adott cégnek tehát gondoskodnia kell arról, hogy a szolgáltatóval kötendő szerződés tartalmazza a megfelelő adatkezelésre vonatkozó kitételt.
- A közérdekű bejelentési rendszer irányítása: a közérdekű bejelentő forródrót védettsége érdekében, a munkacsoport szerint a szervezeteknek egy független belső csapatot kellene felállítania a whistleblowing bejelentések kezelésére. EU-n kívüli bejegyzésű vállalatok esetében az ügyek kezelésnek elsődleges színhelye az EU kell, hogy legyen.
- Adatátvitel harmadik országokba: egy olyan mechanizmusnak, amely lehetővé teszi a személyes adatok átvitelét egy EU-n kívüli harmadik országba, meg kell felelnie az európai uniós adatátviteli szabályoknak. In WP117
[5] Ilyennek tekinthető a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény, az országgyűlési képviselők kötelező vagyonnyilatkozatát szabályozó 2001. évi CIII. törvény, a 2001. évi CII. törvény, amely alapján az egyes közhatalmi feladatokat gyakorló személyek kötelezhetőek vagyonnyilatkozat tételére. A 2001. évi XXXVI. törvénynek megfelelően, amely módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt, valamint a hivatásos állományviszonyt, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai kötelesek vagyonnyilatkozat megtételére. A korrupció ellen való küzdelmet célozta meg a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény („üvegzseb-törvény”) is. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 7§ (1) bekezdése a „fontos és bizalmi pozíciók” esetében megköveteli a rendszeres vagyonbevallást. 2007 végén az Országgyűlés törvényt alkotott az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről (2007. évi CLII. tv.). Lásd Finszter Géza: Bűnözés, bűnüldözés és korrupció.
Nemzetközi gyakorlat
Az alábbiakban néhány ország whistleblowing rendszerenékek alapelveit, működését tekintjük át.
Amerikai Egyesült Államok
Dánia
Dél-Korea
Egyesült Királyság
Franciaország
Németország
Románia
