Az Access Info Europe a héten nyilvánosságra hozta a Tell Us What You've Done ("Mondd el, mit tettél") elnevezésű projektjének eredményeit. A szervezet mintegy 20 országban[1] vizsgálta azt, hogy mennyire tekinthető sikeresnek az ENSZ Korrupció Elleni Egyezményének végrehajtása. A projekt célja azonban nem csak az volt, hogy átfogó képet szerezzenek az egyes országokban a korrupció visszaszorítása iránt tett lépésekről, hanem az is, hogy megvizsgálják, egyáltalán mennyire lehet hozzáférése az egyszerű állampolgároknak, illetve civil szervezeteknek az információhoz – számos tanulmányban bizonyították ugyanis, hogy az információhoz való hozzáférés és az átláthatóság a korrupció elleni küzdelem kulcsmomentuma, azaz minél átláthatóbb egy rendszer, annál kevesebb az esélye annak, hogy káros technikák alakulnak ki.
A projekt keretében az egyes országokban helyi civil szervezetek kértek levélben információt az illetékes – főként központi – állami szervektől öt különböző kérdéscsoportban:
-- Önértékelés: az ENSZ Korrupció Elleni Egyezmény részes országainak 2007-ben ki kellett tölteniük egy önértékelési kérdőívet: a civil szervezetek ennek egy példányát kérték ki.
-- A közszféra integritása: ebben a témakörben az egyezmény 8. cikkelyének 6. bekezdésének végrehajtásával kapcsolatos fegyelmi eljárásokkal kapcsolatosan igényeltek adatokat.
-- Közbeszerzések: az adatigénylők arra vonatkozóan tettek fel kérdéseket, hogy milyen lépéseket tettek a részes államok a közbeszerzési eljárás során a hatékony fellebbezési eljárások megteremtése érdekében.
-- Integritás a magánszektorban: e témakörben azt kérdezték meg, hogy milyen lépések történtek az átláthatóság és az integritás növelése érdekében a magánszektorban.
-- Kártérítés: a szervezetek arra vonatkozóan is tettek fel kérdéseket, hogy milyen módon biztosítja a részes állam azon személyek kártérítéshez való jogát, akik korrupció következtében szenvedtek kárt.
Az egyezmény 13. cikke kimondja, hogy „A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak - a rendelkezésükre álló eszközökön belül és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -, hogy elősegítsék a magánszemélyek és az állami szektoron kívüli csoportok, mint például a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a közösségi alapú szervezetek aktív részvételét a korrupció megelőzésében és leküzdésében, és hogy bővítsék a közvélemény ismereteit a korrupció létezéséről, okairól és veszélyességéről. Ezt a részvételt olyan intézkedésekkel kell erősíteni, mint például:
(…) b) a közvélemény tényleges hozzáférésének biztosítása az információkhoz;
(…) d) a korrupcióval kapcsolatos információk kérésének, átvételének, közzétételének és terjesztésének szabadsága, tiszteletben tartása, elősegítése és védelme.”
Éppen emiatt óriási problémát jelez, hogy a vizsgált 20 országban e kérdésekre a leggyakoribb "válasz" az illetékes állami szervezetek hallgatása volt (50%), amely egyértelműen sérti az egyezményt. A korrupció ellen küzdő civil szervezeteknek már az is valamifajta információt jelenthetett volna, ha az illetékes szervek legalább annyiban reagáltak volna a megkeresésekre, hogy nem rendelkeznek a szükséges információval.
Ahol válaszoltak a megkeresésekre, az eredmények sajnos azt mutatják, hogy az államok nem, vagy nem megfelelően ültették át az egyezményt.
Általában elmondható, hogy noha egyetlen egy olyan vizsgált ország sem volt, ahol teljeskörű információt biztosítottak volna, nagyobb valószínűséggel válaszoltak a megkeresésekre azokban az országokban, ahol törvény szabályozza a közérdekű információk igénylését. A kérdéscsoportok közül jellemzően az „Önértékelés” és a „Közbeszerzés” témakörben érkeztek válaszok.
Éppen ezért igen sürgető, hogy az átláthatóság prioritássá váljon a közszférában, és hogy ezzel kapcsolatban a közhivatalnokok megfelelő képzésben részesüljenek, valamint, hogy a magánszemélyek és a civil szervezetek számára megismerhető legyen azon közhivatalok és személyek pontos és naprakész elérhetősége, akik a szükséges információkkal rendelkeznek.
[1] Örményország, Izrael, Kolumbia, Macedónia, Trinidad és Tobago, Guatemala, Pakisztán, Chile, Argentina, Németország, Nigéria, Egyesült Királyság, Libéria, Bosznia és Hercegovina, Olaszország, Venezuela, Bangladesh, Franciaország, Nicaragua, Spanyolország. Az EU esetében a Jogérvényesülési Főigazgatóságnak (DG Justice) tettek fel kérdéseket.
