A Büntetlenség vége címmel rendezett konferenciát a TI Magyarország múlt héten. A vita a nyomozó hatóságok, törvényalkotók, bírák és kriminológusok részvételével folyt a jelenlegi jogszabályok hatékonyságáról a korrupció visszaszorítása érdekében.
A jelenlevők többsége szerint a törvényi keretek megfelelőek. Az azokat betartató személyi állomány létszáma és sokszor hiányos tárgyi tudása miatt azonban gyakran nehézkes a látens korrupció feltárása. A Legfőbb Ügyészség és az ORFK képviselői is a nyomozásban eljárók képzettségének gyakran alacsony szintjét és az élettapasztalat hiányát kifogásolták. Az ügyészek egyike példaként említett egy akciót, amelynek során a rendőrség értesítést küldött a gyanúsítottnak arról, hogy ki fognak menni és lefoglalják a bizonyítékait, ahelyett, hogy a büntetőeljárási törvénynek megfelelően meglepetésszerűen kimentek volna és lefoglalták volna a szükséges tárgyakat. Diós Erzsébet bírónő – többek között az Agrobank-, a Tocsik- vagy a Postabank-per bírája – a korrupció ellen fellépők esetében a komplexebb szemléletmódot erőltetné. Erre volt az elmúlt időszak egy sikeres próbálkozása a Magyar Bíróképző Akadémia, aminek keretei közt közös képzést tartottak bíróknak és rendőröknek a korrupciós bűncselekményekről.
Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a jó törvények mellett szemléletváltásra is szükség lenne. Vig Dávid kriminológus elmondta, a felmérések azt mutatják, hogy a büntetési tételek megemelésének általánosságban nincs visszatartó hatása a bűncselekmények elkövetése terén, a leendő bűnelkövetők sokkal inkább félnek a bűncselekmény napvilágra kerülésétől. Erre jó példa a lobbi törvény, amely megfelelő törvényi kereteket biztosított bizonyos visszásságok szankcionálására, de nem volt erő a jogszabály betartatására. Ligeti Miklós, a Belügyminisztérium osztályvezetője szerint a hatályos törvények nem tudják elősegíteni a látens bűncselekmények láthatóbbá tételét, a kriminális megközelítés önmagában pedig nem alkalmas a visszaélések megszüntetésére. Meglátása szerint túl sok hivatal működik ma Magyarországon, viszonylag alacsony hatékonysággal. A kormányzat felvetése, miszerint a közérdek ellen elkövetett gazdasági bűncselekmények átkerülnének az ügyészséghez, megoldás lehet a helyzetre. Tény ugyanakkor, hogy a mostani 55 főből álló ügyészi stáb éppen negyede annak, mint amekkorával hatékonyan fel lehet lépni a hazai körülmények közt érzékelhető korrupció visszaszorítására. Emellett nagyon fontos lenne belső ellenőrzési mechanizmusok meghonosítása a munkahelyeken.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az új Büntetőtörvénykönyv (BTK) kodifikálásáért felelős főosztályvezetője elmondta, hogy a készülő BTK-ban nem tervezik, hogy szigorítsák a korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételeit. Ugyanakkor az Európa Tanács Korrupcióellenes államok csoportja (GRECO) ajánlásainak csak részben felel meg a mostani elévülési szabályozás, nyárra tervezik a harmonizációt. Az ORFK képviselői is ultima rationak szeretnék tekinteni a kriminális megközelítést. A szemléletváltás elősegítése érdekében megkeresték az Oktatási Minisztériumot, hogy a rendőrség szakmai iránymutatása mellett a közoktatásban foglalkozzanak a korrupció káros hatásaival. A Minisztérium azonban lesöpörte az ötletet pénzhiányra és szervezeti akadályokra hivatkozva.
A látens korrupció nyilvánosságra kerülését az ORFK abban látja, hogy a visszaélést tapasztalót érdekeltté kell tenni jogtalan magatartás felfedésében – megoldás lehetett volna erre a Tisztességes eljárás védelméről szóló törvény, amely tartalmazza ugyan az anyagi jutalmazás kitételét, az azt finanszírozó Közéredekvédelmi Hivatal azonban nem állt fel.[1]
A bizonyítás nehézségei kapcsán a rendőrök és az ügyészek elmondták, általános jelenség, hogy a korrupt magatartás csak egy másik bűncselekmény feltárása során bukik ki. A hűtlen kezelés, mint a közösség kárára elkövetett bűncselekmény sokszor megfoghatatlan, mert relatív. Szikszay Tibor és Kovács Attila ügyészek szerint például egy önkormányzati ingatlan eladásakor gyakran vannak olyan tényezők, amelyek kölcsönhatásának kimenetele kiszámíthatatlan a döntés meghozatalának pillanatában. Utólag visszatekintve mégis látszólag evidens, hogy rossz döntés született.
Emellett az ellenőrző szervek sem mondhatók hatékonynak a korrupció feltárása terén. Ugyanis vagy nem tesznek feljelentést, és ilyenkor az ügyészségnek a rendszeresen megküldött több száz oldalas jelentésekből nincs kapacitása kihámozni a bűncselekmények gyanúját, így eleve neki sem kezd; vagy ha mégis történik pár soros feljelentés, gyakran kiderül, hogy a bűncselekmény nem bizonyítható. Így, amint a statisztikák is mutatják, a legkönnyebben felgöngyölíthető piti visszaéléseket tárják csak fel a nyomozóhatóságok.
Az egybegyűltek egytől-egyig egyetértettek abban, hogy szemléletváltás, illetve nagyobb és jobban képzett apparátus nélkül a korrupció ellenes fellépés csak szélmalomharc lehet.
____________________________________________________________________
[1] A 2009. évi CLXIII. törvény a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról a tisztességes eljárást, illetve annak megszegésének fogalmát, az eljárás vizsgálatának szabályait, és a lehetséges szankciókat határozza meg. A törvény lefektette a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal vizsgálati jogkörét és amellett, hogy bevezette a bejelentő védelmét, előírta az illető díjazását is. A törvény csak abban az eseten biztosítja a jutalmat a korrupciót jelentőknek, ha az eljárás eredménnyel zárul, míg rosszhiszeműség esetén a Hivatal bírságot is kiszabhat ki a bejelentőre. A „sípot megfújó” védelmének egyik eszköze a bejelentő adatainak titokban tartása, a jogi tanácsadás és – amennyiben csökket volna a közösség érdekében tett magatartása miatt a jövedelme – anyagi támogatásban is részesült volna. A Hivatalt felállító Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szóló T/11025. számú törvényjavaslatot azonban megvétózta a Köztársasági elnök, az Országgyűlés pedig nem tárgyalta már a májusi utolsó ülésszakon, így nem lépett életbe ez utóbbi törvény.
Bővebben lásd: http://kmonitor.hu/eszkoztar/whistleblowing/whistleblowing
