2010. április 5.-én, egy washingtoni sajtókonferencián a WikiLeaks non-profit weboldal munkatársai nyilvánosságra hoztak egy – azóta elhíresült – videofelvételt az Apacs nevű amerikai helikopter bagdadi bevetéséről, amely nem sokkal az Iraki háború kezdete után történt. A felvételen jól látható, hogy a támadás áldozatai civilek, többek között a Reuters hírügynökség egyik munkatársa. Az Egyesült Államok hadserege váltig állítja, hogy az áldozatok a hadsereg és a lázadók közti összecsapások során vesztették életüket.
A Reuters saját riportere halála miatt ugyan követelte az ügy kivizsgálást, de három éven keresztül hasztalanul próbálta megszerezni a hadseregtől a kérdéses felvételt, annak ellenére, hogy az információszabadságról szóló törvényre (Freedom of Infromation Act) hivatkozott. A videó végül az Interneten vált elérhetővé, miután egy anonim bejelentő eljuttatta a Wikileaks-hez és a szervezet külön a felvétel számára létrehozott weboldalon (www.collateralmurder.com - járulékos gyilkosság, a collateral damage - járulékos kár - angol kifejezés alapján) publikálta. A honlapon az eredeti felvétel mellett egy vágott verzió is megtalálható.
Az anyagot Julian Assagne, a WikiLeaks alapítója és értelmi szerzője több tucat önkéntes segítségével, mintegy két hét alatt dolgozta fel és készítette el egy izlandi házban. A választás azért is esett Izlandra, mert röviddel azelőtt Assagne részt vett a – szólásszabadság és az oknyomozó újságírók számára példátlan védelmet garantáló – izlandi sajtótörvény kidolgozásában. A házat, ahol a weboldal készült, Assagne és társai azzal az ürüggyel vették ki, hogy a kitörni készülő vulkánról tudósítanak. A munka a legszigorúbb titoktartás mellett folyt – nem ok nélkül, hiszen a szervezet működése során rengeteg ellenséget szerzett. Az Egyesült Államok hadseregének kémelhárítási központja 2008-ban készített egy – a WikiLeaks oldalán is kiszivárogtatott – tanulmányt, amely szerint egyes kormányok nem csupán a WikiLeaks szerkesztését tehetnék büntethető cselekménnyé, de az oldal látogatását is. A szervezet tevékenységének intenzív megfigyelését, munkatársainak zaklatását több bejegyzés is dokumentálja a WikiLeaks és a Gawker média oldalain.
De vajon minek köszönhető, hogy ennyi ellenséget szerzett a projekt? 2006-os indulása óta a WikiLeaks számos kormány és szervezet titkos dokumentumait tette közzé az Interneten. Assagne elmondása szerint a vállalkozás fő célja a különböző igazságtalanságok feltárása. „Elsődleges célpontjaink az olyan elnyomó rezsimek, mint Kína vagy Oroszország, de azoknak is segítséget szeretnénk nyújtani, akik a nyugati országok kormányainak vagy vállalatainak törvénytelenségeit kívánják feltárni.” A szervezet működése három és fél éve során számos, a nyilvánosság számára korábban hozzáférhetetlen anyagot gyűjtött össze és publikált a guantanamó-i fogolytábor dolgozóinak kézikönyvétől kezdve egészen Sarah Palin magánlevelezéséig.
Mindez azért is figyelemreméltó, mivel a WikiLeaks nem egy hagyományos értelemben vett szervezet. Nincsenek fizetett munkatársai, hivatalos székhelye vagy irodája. A vállalkozás központja mindig ott van, ahol az alapító, Assagne éppen tartózkodik. A csapat rajta kívül több száz önkéntesből áll, akik az ő irányítása mellett dolgoznak az aktuális ügyeken és a weboldal működtetésén. A legtöbben csak kisebb feladatokat kapnak; összesen 3-5 ember van, aki minden idejét a szervezetnek szenteli. A kulcsfontosságú tagok nem ismerik egymást, és a – kizárólag biztonságos csatornákon zajló – kommunikáció során csupán egy betű jelöli őket.
A honlapnak a svéd PRQ szerver ad otthont, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy kivédje a jogi és informatikai támadásokat, felhasználói számára pedig teljes anonimitást biztosítson. (Ezen a szerveren fut például a Pirate Bay, a hírhedt fájlmegosztó torrent-portál is.) A WikiLeaks-hez eljuttatott dokumentumok tehát a PRQ-en, egy Belgiumban működő szerveren valamint egy harmadik, meg nem nevezett szerveren jutnak el a célállomáshoz, majd ismeretlen tárhelyre mentik őket. Az egész csatorna kódolt és anonim. A rendszer gépeit folyamatosan ″ál-dokumentumokkal″ árasztják el, hogy elvonják a figyelmet az igaziakról, Assagne-nak és a WikiLeaks ismert tagjainak pedig biztonsági okból nincs is hozzáférésük a teljes rendszerhez.
A WikiLeaks alapítójának korábban is volt tapasztalata a virtuális rendszerek sebezhetőségével kapcsolatban. Assagne nagyon fiatalon tanult meg programozni, majd hackelni. Két másik társával együtt megalapított egy hacker-csoportot csoportot, hogy azután olyan szervezetek virtuális rendszereibe törjenek be, mint az Egyesült Államok védelmi minisztériuma vagy a Los Alamos-i Nemzeti Könyvtár. A hackerek sohasem tettek kárt a rendszerek struktúrájában és nem módosítottak az adatokat, tapasztalataikat azonban megosztották egymással. A csoport tagjait végül letartóztatták és eljárás indult ellenük, de az ügyészségnek még három évébe tellett eljutni a vádemelésig. Assagne a hackelést ″áldozatok nélküli bűncselekménynek″ tartotta és elhatározta, hogy csak azért is küzdeni fog igazáért. Végül, annak ellenére, hogy a bíróság 25 vádpontban bűnösnek találta, csak jelképes bírság megfizetésére kötelezték. A bíró megfogalmazása alapján nem találtak bizonyítékot arra, hogy az elkövetőket ártó szándék vezérelte volna, az ítélet szerint Assagne-t és társait pusztán a kíváncsiság és az információszabadság motiválta.
Miután a per befejeződött, Assagne motorral körbeutazta Vietnámot, majd beiratkozott a Melbourne-i Egyetem fizika szakára, de a szakma intézményesülését látva hamar kiábrándult a tudományból. 2006-os blog-bejegyzésében az Ausztrál Fizikai Intézetet konformista és karrierista fizikusok gyülekezeteként jellemezte, tapasztalatai pedig egyre inkább megerősítették abban a hitében, hogy az emberi szellemet és kreativitást eltorzítják a hierarchikus módon felépülő, tekintélyelvű szervezetek. A témával kapcsolatos gondolatait a „Konspiráció általi kormányzás” című esszéjében foglalta össze, amelyben a gráfelmélet tételeit felhasználva vizsgálja az uralmi rendszereket. Már ebben az írásában is felveti, hogy a – titkai és hazugságai miatt illegitimmé váló – hatalom elleni küzdelemben jelentős szerepet tölt be a ″rendszer funkcionáriusai″ közti kommunikáció megzavarása, a nem publikus információk kiszivárogtatása. Ebből a tételből pedig egyenes út vezetett a WikiLeaks létrehozásához.
Assagne több hónapig megszállottként dolgozott a projekten, míg az első dokumentum 2006 végén megjelent az oldalon. A Wikileaks rövid idő alatt híressé és hírhedté vált. Ma a szervezethez napi 30 bejelentés érkezik a világ minden tájáról: ezek közül a ″szerkesztők″ csak az általuk hitelesnek ítélt dokumentumokat hozzák nyilvánosságra, változtatás nélkül, saját kommentárjaikkal megspékelve. Assagne ezt a metódust tudományos újságírásnak keresztelte el és nem titkolt célja a módszer minél szélesebb körű elterjesztése a hagyományos sajtóban is.
„Ha például valaki a DNS-ről ír egy tanulmányt, és azt neves tudományos folyóiratban akarja publikálni, kötelezően meg kell adnia minden forrást, amelyből dolgozott, hogy bárki ellenőrizni tudják az állítások helyességét. Amennyiben az olvasónak nincs hozzáférése a forrásokhoz, nem tudja megítélni a leírtak valóságtartalmát. Ennek eredményeképp hatalmi egyenlőtlenség alakul ki, amely akár visszaélésekhez vezethet.”
Assagne szerint az által, hogy a WikiLeaks megnevezi a forrásait, jogosulttá válik arra is, hogy saját értelmezéseit publikálja, hiszen az olvasók így maguk is eldönthetik, hogy egyetértenek-e az interpretációval vagy sem. Az iraki hadműveletről készült felvételt is ezen elgondolást mentén tették közzé: a szervezet kommentárja és vágott verziója mellett az eredeti változat is megtalálható a honlapon. A felvétel megjelenését követően a WikiLeaks több mint kétszázezer dollárnyi adományt kapott, ami nagy segítségnek bizonyul a honlap fenntartásában. Assagne a Twitter közösségi portálon ennek kapcsán egyenesen egy új finanszírozási modellről beszélt. Emellett több elképzelés is létezik az oldal jövőbeli finanszírozásáról: Assagne már a kiszivárogtatott dokumentumok elárverezésével próbálkozik, illetve azt tervezi, hogy nagyobb előfizetési díj ellenében hamarabb elérhetővé válnak a dokumentumok.
Forrás: http://www.newyorker.com/reporting/2010/06/07/100607fa_fact_khatchadourian
